Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)

I. Muzeológusok, gyűjtők, adatközlők - Somogyvári Ágnes: Kada Elek régészeti munkássága

Somogyvári Agnes: Kada Elek régészeti munkássága

elhunytakat Török Auréllal, a tudományos embertani kutatás magyarországi megalapítójával vizsgáltatta meg. A cédulaházi dombon olyan honfoglalás kori temető került tehát elő, amelyet a XI. századig használhattak. Ebben a közleményében még két hasonló korú, pontosabban Árpád-kori feltárásáról is említést tesz, az egyik Úrréten, a másik Kecskemét ÉNy-i részén volt.

Az ásatásairól a publikációk és a levéltárban őrzött iratok mellett néha a kortársak híradásaiból is értesülhetünk. Hild Viktor, aki ugyancsak Kecskeméten született és mindössze három évvel volt fiatalabb Kadánál, ugyancsak jogi tanulmányokat folytatott, majd hírlapíróként dolgozott, ő adott hírt arról, hogy 1897 tavaszán, Kada Alpáron nagy kiterjedésű bronzkori umatemetőt tárt fel. Erre az ásatásra meghívta Hild Viktort is, majd a feltárás végeztével Hild egy urnát és egy fulesbögrét kapott ajándékba Kadától. Erről a feltárásról nem ismert más feljegyzés és nem maradt meg más leletanyag, csak a Hild Viktornak ajándékozott tárgyak, amelyek a szolnoki múzeumba kerültek.

Az 1898-as év nagyon jelentős az intézményesülő kutatás szempontjából, ekkor került sor Kada Elek javaslatára a múzeum és a könyvtár létesítésére. Az intézmény a városháza épületében kapott helyet, ügyeinek intézését Szilády Károly fölévé hámokra bízták. Azt, hogy darabszámát tekintve milyen nagyságú gyűjteménnyel indult a múzeum, nem tudjuk, de egy 1898-ból származó feljegyzés jelzi, hogy sokrétű volt a gyűjtemény. „Kecskemét város múzeumának eddig összegyűlt, rendezés alá most vett tárgyainak általános jellemzéséül elmondhatjuk, hogy vannak a múzeumban a neolit korból kőeszközök, a bronzkorszakból fibulák, karperecek, gyűrűk, tűk, urnák, a római korból fibulák, edények, terra sigillaták, érmek. A népvándorlás korából jazig, avar leletek, kardok, kések, edények, a honfoglaláskorból s az Árpádházi-királyok idejéből származó leletek a csontvázakkal együtt mind Kada Elek polgármester úr, ismert archaeológus ásatásainak eredményei...” Ez a gyűjtemény ugyancsak Kada ásatásai nyomán évről-évre gyarapodott. Volt olyan év, az 1899-es, amikor egyetlen csonttárggyal gyarapodott a gyűjtemény (valószínű, hogy ebben az évben nem volt ásatás), volt olyan év, az 1900-as, amikor ásatás során 240 db tárgy, ajándékozással és vásárlással összesen 327 db tárgy került a múzeumba. 1902-ben megszületett a városi tanács levele, amelyben felhívást intéztek a város lakóihoz, hogy a régi könyveket, régi tárgyakat szolgáltassák be a múzeumnak. Ezt a levelet többször ki is doboltatták. Az adószámvevőség tisztviselői pedig „vallatták” az ügyfeleket a lakóhelyük környékén előkerült leletekről. A „vallatottak” leginkább a szomszédságban előkerült leletekről tudtak, saját földjükön előkerültekről nem annyira. Mégis a kampány eredményeként 24 lelőhely vált ismertté, többek között Szentlőrincen, Szentkirályon, Úrréten, Talfáján Fülöpjakabon, Pákán, Bugacmonostoron, stb.

Ásatásokat Kada Elek nyomon követhetően 1910-ig folytatott. Hol egy-két napos ásatásai voltak, hol akár 10-11 napig is eltartott egy ásatás, majd még ugyanabban az évben újra visszatért ugyanarra a helyszínre. Az ásatások listája alapvetően a levéltárban megőrzött kimutatások alapján állítható össze. Kada publikációi ebben kevésbé segítenek, hiszen itt csak a jelentős feltárásokról számolt be. Csak ízelítőként egy évet kiemelve, az 1903-as évben Ladánybenén egy bronzkori birituális temető, Bugacmonostoron egy kör alakú sánc feltárására került sor. Ez utóbbiban Kada Elek földvárat feltételezett, Szikrán Árpád-kori sírokat, Lajosmizsén népván12