Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
I. Muzeológusok, gyűjtők, adatközlők - Somogyvári Ágnes: Kada Elek régészeti munkássága
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében dorláskori temető 19 sírját, Kecskemét-Széktón egyetlen sírt, Borbáson települést, Tiszaújfaluban egy melléklet nélküli sírt, Kunhegyesen nyolc Árpád-kori sírt tárt fel. A kisebb ásatások mellett az 1904., 1905. és 1906. év jelentős feltárásokat is hozott. 1904- ben kezdte el a gátéri avar temető feltárását. A feltárt sírokból 297 sír anyagát írta le és az Archaeológiai Értesítő 1905., 1906. és 1908. évfolyamában, öt közleményben publikálta. A publikációban leírta megfigyeléseit a temetéssel, a halottak fektetésével, mellékletadással kapcsolatosan. Sírsorokat figyelt meg, kopor- sós temetkezést, az elszíneződések alapján néhány esetben, valamiféle sírkamrát is feltételezett. A leletanyagot - övveretek, kis- és nagyszíjvégek, karperec, fülbevalók, csüngök stb. - pontos leírásuk mellett rajzos táblákon is bemutatta. 1905- ben új, nagy feltárásra került sor, melynek során három alkalommal, ösz- szesen 11 napos feltárást vezetett. Vatyai Gyula birtokán, Vatyapusztán bronzkori umatemetőt tárt fel. Az ásatáson 364 urna került elő. A feltárás eredményeit 1909- ben publikálta az Archaeológiai Értesítőben. Megfigyelte, hogy az urnákat minden esetben tállal fedték le, az urnákban a hamvak anatómiai sorrendben voltak, az urnák mellett étel- és italáldozatot tartalmazó kisebb edények voltak. Az ékszerek az urnákból és az urnák mellől is előkerültek - ezek csüngök, bronztűk, arany ruhadíszek voltak. A ruhadíszek egy része az elhunyttal együtt megégett. Összességében 364 urna, 130-140 kisebb-nagyobb agyagedény és 500 db bronztárgy - övdíszek, pity- kék, spirálok kerültek elő. Az urnák múzeumba szállításához több szekeret fogadtak. Ezek többször is fordultak, mire minden leletanyag a kecskeméti múzeumba került. Ennek az ásatásnak a helyéről, Vatyapusztáról, nevezték el később azt a középső bronzkori kultúrát vatyai kultúrának, amelynek temetőjét Kada Elek itt feltárta. Az 1906-os év jelentős ásatására Kecskeméten került sor a Máriavárosban a téglagyárnál és Széktón az agyagbányánál. Valószínű, hogy a két területen szarmata telep és temető is előkerült. Ennek során 323 db tárggyal és 4348 db gyönggyel gyarapodott a gyűjtemény. S bár a leletek egy része ma már nem azonosítható, néhány kiemelkedő tárgyról tudjuk, hogy erről a feltárásról került elő, így például a Rajna vidékéről származó és a készítő, Pupus mester nevét is megőrző terra sigillata tálról. Kada Elek utolsó publikációja ugyancsak az Archaeológiai Értesítőben jelent meg 1912 októberében, ahol röviden ismertette a korábbi ásatásai során előkerült honfoglalás kori leleteket: a Csólyospusztáról előkerült öt sír anyagát, a Talfáján előkerült lovassírt, a ferencszállási lovassírt, és a fehéregyházi lovassírokat és a tarsolylemezt, amiről ő még úgy gondolta, hogy süvegdísz lehetett. A tarsolylemez nem ásatás során került elő és Kada próbálta kideríteni, hogy a csontváz mely részén találták, de azok, akik megtalálták, már nem emlékeztek rá. Kutatásainak összegzését 1911-ben egy előadásban, majd pedig írásban is a művelt közönség elé tárta a Katona József Kör évkönyvében. Az előkerült leletek alapján felvázolta Kecskemét történetét a neolitikumtól kezdve a honfoglalás koráig, írása korának ismeretanyagát tükrözi, megállapításai ma már sok esetben vitathatóak, de ásatási megfigyelései, fennmaradt publikációi, a különböző kutatási területek (néprajz, antropológia) bevonása a régészeti leletek és megfigyelések értelmezésébe a kor kiváló régészeinek sorába emelik. (Elhangzott: Szalkszentmárton, 2009.) 13
