Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
I. Muzeológusok, gyűjtők, adatközlők - Somogyvári Ágnes: Kada Elek régészeti munkássága
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében ösztönözte őket. A már említett Jósa Andráson túl, aki orvos volt, meg kell említeni Reizner Jánost, aki Szeged város főjegyzője volt és régiségek gyűjtésével, ásatásokkal megalapozta a szegedi múzeum gyűjteményét. Miletz János, aki Kiskunfélegyházára hagyta gyűjteményét, vagy a nagy műveltségű Németh József, az író-gondolkodó Németh László édesapja, aki Szilasbalháson ásatott, gimnáziumi tanárok voltak. Az említett kiváló, több tudományágat művelő férfiúk sorába tartozik Kada Elek is, Kecskemét városának kiemelkedő jelentőségű polgármestere. Kada Elek Kecskeméten született 1852-ben. A kecskeméti és a pozsonyi jogakadémián tanult, 1875-ben tett ügyvédi vizsgát, és Kecskeméten ügyvédeskedett 1875 és 1878 között. Részt vett a Függetlenségi Párt újjászervezésében, majd a párt programjával országgyűlési képviselőnek is megválasztották. 1878 és 1884 között volt képviselő, majd az osztrák-magyar államvasutak tisztviselője lett. 1897-ben választották meg Kecskemét polgármesterének. Ezt a tisztségét haláláig betöltötte. Nagy formátumú polgármester volt, aki nagy szabású fejlesztéseket, építkezéseket indított el Kecskeméten, sok hektáros földvásárlásaival gyarapította a város vagyonát és mellette régészeti kutatásokat is folytatott. Nem előzmények nélkül, hiszen őt megelőzően Homyik János, a város főjegyzője már ösztönzött a régiségek megmentésére, gyűjtésére. Kada régészeti munkásságának teljes körű felvázolásához sajnos kevés adat áll rendelkezésünkre. Mindazok a feljegyzések, amelyeket az ásatások során készített a múzeum egyéb dokumentációs anyagaival együtt megsemmisült. A levéltárban őrzött feljegyzések arra utalnak, egy-egy ásatás során jegyzőkönyveket készített, a fennmaradt vásárlási jegyzékeken szereplő füzetvásárlások közvetetten is utalnak a dokumentáció-készítésre. A levéltárban őrzött, a mi szempontunkból sajnos néha nagyon szűkszavú feljegyzések, a megjelent publikációk és egyéb cikkek, valamint a töredékében megmaradt leletanyag segítségével módunkban áll felvázolni régészeti munkásságát... Első régészeti publikációja 1896-ban jelent meg az Archaeológiai Értesítőben, ahol kecskeméti ásatási eredményeit ismerteti. Ebből a publikációból kiderül, hogy 1895-ben is ásatott már, de nagyon valószínű, hogy a korábbi időszakokban is irányított ilyen jellegű munkát. 1895-ös ásatása során értesült arról, hogy Kecskeméten, a vásártéren lévő cédulaházi dombon (a domb neve onnét származik, hogy itt állították ki a marhaleveleket) sírok kerültek elő. Helyszíni szemlét tartott, melynek során megállapította, hogy két férfisír került elő vas nyílhegyekkel, pásztorkészséggel. 1896 júliusában és októberében újra kiment a területre, és összesen 23 sírt ásatott fel. Az Archaeológiai Értesítő-beli publikációjában összegezte megfigyeléseit. Leírta, hogy a sírok sorokat alkottak, az elhunytakat K felé helyezték el. A leletek alapján megpróbálta rekonstruálni a viseletét is. A férfisírokban megfigyelte a pásztorkészséget, az előkerült csiholó vasakhoz analógiákat keresett, és Hermann Ottó néprajzi gyűjtéseiben találta meg őket, a somogyi kanászok, hasonló csiholó vasaiban és kováiban. Az előkerült szövetmaradványok alapján feltételezte, hogy a férfiak vászongatyában járhattak. A sírokból előkerült bronz fülesgombok alapján bőrruha viseletére is gondolt. A feltárás során egy lovassír is előkerült. Megfigyelte, hogy nem a teljes lovat temették el, hanem a lovat megnyúzták és csak a fejet és a négy lábat rakták a sírba. Megvizsgáltatta a lócsontokat, és kiderült, hogy a sírba egy csikó fejét és egy öreg ló négy lábát rakták. Az interdiszciplínalitás jegyében az 11
