Bánkiné Molnár Erzsébet (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 13. 2008-2009 (Kecskemét, 2010)
II. Múzeumi műtárgyak - Kothencz Kelemen: Bortároló építmények és díszesebb eszközeik Bács-Kiskun megyében
Kothencz Kelemen Bortároló építmények és díszesebb eszközeik Bács-Kiskun megyében Bortárolás Magyarország bortermő tájain a borok érlelése, raktározása céljából a XVIII-X1X. században emelt lakóhelyi vagy szőlőhegyi építmények alapvetően két típusba sorolhatóak: 1. földfelszínre épített, vagy csak kissé földbe mélyített padozatú, felmenő falú épületek. Ilyenek a nyugat-dunántúli szőlőbeli vagy hegyi hajlékok és az alföldi boroskamrák. 2. földalatti, folyosószerüen kivájt, egyes vidékeken boltozott járatokban, illetve teremszerűen kiképzett helyiségekben. Ide sorolhatóak a lyukpincék (présházzal, vagy anélkül) és a lakóház, illetve gazdasági épületek alatt elhelyezett pincék.1 Az Alföld jellegzetes bortárolási módja a kamrás tárolás. Ez alól kivételt képeznek az olyan kedvező természeti adottságokkal megáldott települések, mint Hajós, Nemesnádudvar, Császártöltés és Solt, ahol löszfalba vájt lyukpincéket építettek.1 2 A paraszti bortermelők a Solt-vidéken éppúgy, mint az egész Homokhátságon a XX. század elejéig felszíni vagy kissé a földfelszín alá mélyített kamrákban voltak kénytelenek tárolni boraikat.3 Az alföldi szőlőhegyeken ugyanis nem voltak jellemzőek a szőlőfeldolgozásra és bortárolásra alkalmas pincék, présházak. A szőlőkben leginkább csak egyszerű, többnyire alkalmi, nádból készült kunyhók, szőlőbeli tanyák álltak, melyek legtöbbje csak az eső, vihar ellen védte a gazdát, illetve szerszámok tárolására volt alkalmas.4 A kevés szőlővel bíró gazdák lakóházuknál ugyanabban a kamrában tárolták boraikat, amelyben a szőlőhöz való eszközökön kívül a háztartáshoz (pl. teknők, dézsák stb.) és a gazdasághoz tartozó felszerelési tárgyakat, tartós élelmiszereket (pl. sonka, szalonna, kolbász, liszt, hüvelyesek stb.) is tartották.5 Galgóczy Károly írta a keceli borok kapcsán az 1870-es években, hogy „...jó pinczék nem lévén, többnyire kamrákban áll, mégsem romlik meg”.6 A megfelelő 1 ÉGETŐ Melinda 2001. 585-586. 2 ARNOLD Erzsébet - KNIPL István é. n.; BÁRTH János 1992.; ÉGETŐ Melinda 1974., 1975. 3 ÉGETŐ Melinda 1984. 603. 4 SIMON András 2001. 234. 5 Égető Melinda szerint ez lehet az oka annak, hogy a levéltári forrásokban a kamra viszonylag ritkán fordul elő a „boros” jelzővel. ÉGETŐ Melinda 1993. 164. 6 GALGÓCZY Károly 1877. ül. 282. 105
