Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Kustár Rozália: Határeset: hét bronzkori gödör Harta–Weierhivl lelőhelyről
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében A lelőhely egy kiszélesedő dombháton van, mely nyugati és déli oldalán a Duna egykori árteréből 3-4 m-re emelkedik ki. Közvetlenül a domb aljában egy mára teljesen feltöltődött patakmeder nyoma van, melynek legmélyebb pontján alakult ki a Babszi-tó. A lelőhely földrajzi környezetére utal a Weierhivl elnevezés is, mely a hartai német nyelvjárásban Tóhalmot jelent.3 A Duna mai főmedrétől a lelőhely kb. 1500 m-re fekszik. A leletmentő ásatás jellegéből adódóan a feltárás követte az út nyomvonalát, így átlagosan 16-20 m széles sávban mintegy 260 m hosszan a dombhátra kereszt- irányban vizsgáltuk meg a domb legmagasabb pontjától az egykori vízborításos ártéri terület felé haladva az egykori településjelenségeket. A humuszolás során kiderült, hogy az eredetileg 3500 m2 kiterjedésűnek meghatározott terület az egykori medervonal felé (nyugati irányban) folytatódik, ahol a vastag, helyenként 1,4 m humuszréteg alatt kerültek elő az objektumok. Végül közel 5000 m2 került feltárásra. Ez a terepbejárási adatok alapján a bronzkori lelőhely kiterjedésének kb. 10%-a. Elmondhatjuk, hogy a területnagyobbítással sikerült meghatározni a lelőhely nyugati szélét, míg keleti irányban a település egy részét a korábbi útépítéssel elpusztították. A bronzkori telepjelenségeken kívül még a szarmaták idején a 3-4. században; az Árpád-korban (13. század); és az újkorban alakult ki kisebb-nagyobb település a dombon. A feltárt 378 db régészeti objektum (mely közül 146 db cölöplyuk volt) sok új adalékkal szolgál a régészet számára. Sümegi Pál a feltárás során előkerült malakofauna meghatározása során megállapította, hogy a bronzkori gyűjtés még élővízből történt, míg a szarmata kori malakofauna már egy feltöltődött, pangó vizű morotvára volt jellemző.4 A vizsgált bronzkori településrészlet A vizsgált bronzkori településrészlet az első ilyen nagyobb ásatás a környéken, 59 bizonyosan ebbe a korba sorolható objektumot tártunk fel. A feltárt településrészlet leletanyagban nagyon gazdag, több egész, illetve kiegészíthető edény, 4 db bronztárgy, számos megmunkált csont- és kőeszköz és egy öntőforma került elő. Tekintettel arra, hogy a gödrök között humuszolás után nagyobb „üres” foltokat is megfigyeltünk, feltételezzük, hogy a cölöplyukak nagy része a bronzkori település felszíni épületeihez tartozott. Sajnos a talajerózió miatt nem sikerült teljes házalaprajzot meghatározni, és egykorú tűzhely sem került elő. Viszont feltárásra került egy kisebb (8. objektum) és egy nagyobb -egyenesaljú kamraszerű építmény földbe mélyített része, melyek közül különösen a 44. objektum tartalmazott sok leletanyagot.5 Az előkerült gödrök kb. 1/3-a volt méhkas alakú, ezek elsődlegesen terménytárolás céljára szolgáltak. Később, mint a sekély, kisebb gödröket is, hulladékkal töltötték fel őket. A bronzkorba sorolható árok nem került elő a területen. 3 MÉSZÁROS Piroska: Harta földrajzi nevei. Kalocsa 1973 (Viski Károly Múzeum Adattárai81/123, 60); RÉTFALVI Teofil Földrajzi név gyűjtése 1977-ben (Viski Károly Múzeum Adattára 164-82, 151). 4 SÜMEGI Pál: A Harta-Freifelt, Harta-Weierhivl, Harta-Gátőrház, Harta-Szülei-lyuk, Harta-Külső Tuskó- föld lelőhelyek malakológiai mintáinak feldolgozása. Jelentés a Viski Károly Múzeum Adattárában. 5 Nem kizárt, hogy ezek az objektumok elsődlegesen anyagnyerő gödrökként funkcionáltak a felmenő falú házak építésekor. 199
