Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Kustár Rozália: Határeset: hét bronzkori gödör Harta–Weierhivl lelőhelyről
Kmtár Rozália: Határeset: Hét bronzkori gödör a Harta-Weierhivl lelőhelyről A település a magyar terminológia szerint a korabronzkor végén alakult (RBA1). A régészeti jelenségek és leletek jellegéből a középső bronzkorban hosz- szabb idejű megtelepedésre következtetünk. Hat esetben figyeltük meg bronzkori objektumok szuperpozícióját. A legkorábbi feltárt gödrökben külön, de együttesen is előfordult a nagyrévi kultúra és a kisapostagi/korai mészbetétes átmeneti fázis, valamint a korai Vatya (Vatya I) -kultúra leletanyaga. Néhány gödör a klasszikus Va- tya-kultúra anyagát tartalmazza helyenként a mészbetétes kultúra edény töredékével. A település szélén lévő objektumcsoport Az ártéri környezet ciklikusan változó vízborítottságával szerteágazó, de egyben állandóan változó adottságú életteret kínált. Alapvetően meghatározta az itt letelepedők településének kialakítását, a földműveléssel összefüggő és a víznyerési lehetőségeket. Talán a bronzkori népességének a hitvilágában is szerepet játszottak azok a gödrök - funkciójukat tekintve valószínűleg kopolyakutak -, melyek a terület mélyebb fekvésű részén, a bronzkori telepobjektumoktól mintegy 50 m-re nyugatra, az egykori élő meder közelében kerültek elő. Az objektumok vizes környezetben történő kiásása indikálná kút funkció meghatározását, formájuk és méretük alapján az Alföldön egykor általánosan elterjedt kopolyakutak sejlenek fel, melyeket Tálasi István néprajzkutató így jellemzett: „A legegyszerűbb kút, melyet a pásztorság és mezei munkás századok óta használ, a kopolya vagy kopolyakút, kiskút, gyalogkút, gödörkút, juhászkút, melyet elsősorban a maga - a juhász a nyáj itatására is, - rendszerint valamelyik turján szélén vet ... A kútnak szolgáló kopolya 1—1,5 m mély és széles gödör, melyben a talajvíz vagy tuijánvíz felfakad. Természetesen egyenlő a mellette fekvő többi székkel, ha a víz leszáll az ereken, turjánokon, csökken a topolyában is. Főzésre és ivásra használják...”.6 Ezen a területen, a kb. 40 m mederre merőleges „partmenti” feltárási sávban összesen 23 gödör és egy újkori árokrészlet volt. Ezek közül 14 gödör egyáltalán nem tartalmazott leleteket, vagy csak apró követ, állatcsontot, kagylót. Egy gödör a benne talált kerámiatöredékek alapján szarmatának, egy pedig újkorinak bizonyult.7 Több gödör betöltésében kerültek elő fakaró-maradványok, egyben vékony vesszők is.8 Ezek talán az őskorban is ismert vesszőfonatos kútbélésre utalhatnak, de a famaradványok alapján konstrukciót nem sikerült megfigyelni. Több gödör alja az intenzíven feltörő talajvíz miatt bizonytalan volt. Datálásuk kérdéses, de nem kizárt, hogy bronzkoriak.9 A „gödörcsoport” hét gödre sorolható biztonsággal a bronzkorba. Ebből négy gödör alján találtunk egy edényt, két gödörben két edényt, egy gödörben pedig egy szív alakú lemezcsüngő is előkerült. A terepi megfigyelések alapján feltételezzük, hogy az ebben a „gödörcsoportban” előkerült kerámiák nagy része egészben került a 6 TÁLASI István 1936. 52-53. 7 191; 192; 193; 194; 195 - szarmata; 210-újkori?; 211; 212; 214-217; 225; 227; 229; 230. objektum. 8 Vessző: 227. objektum, fakaró: 210, 222. obj. 9 Árpád-kori vesszőfonatos kút a lejtőn, a vizsgált gödörcsoporttól keletre 27 m-re került elő, ugyanitt több négyszögletes foltú szarmata objektum is volt, melyek talán szintén kút funkciót tölthettek be. 200
