Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2006 - I. Múzeumpedagógia, múzeumi marketing, múzeumi tudományok - Székelyné Kőrösi Ilona: Történelem, néprajz, múzeumpedagógia
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében Székelyné Körösi Ilona TÖRTÉNELEM, NÉPRAJZ, MÚZEUMPEDAGÓGIA Bevezetés: A múzeum A 18. század elejének egyik angol kézikönyve szerint a múzeum: „Tanulószoba vagy könyvtár, kollégium vagy nyilvános hely, a tanult ember hasznára”. Egyik jeles múzeumpedagógiai szerzőnk a múzeumok őseként említi a régi görög példát: a Múzsák kertjét. Ahol természetesen nem voltak tárgyak, muzeológusok, sőt múzeumpedagógusok sem, hacsak nem tekintjük azoknak az ókori görög múzsákat, akiket a mai napig a történetírás, az irodalom, a színház, a zene, a tánc és a csillagászat nőalakú megtestesítőiként és ihletőiként tartunk számon. A Múzsák kertjében az emberek élményekben gazdagodtak, felfrissültek és emelkedett lélekkel távoztak. A klasszikus értelemben vett, modern múzeumok előképei a legkülönfélébb magán- és egyházi gyűjtemények, kincsestárak, képtárak, ritkaságok gyűjteményei, sőt az iskolai szertárak is. A 19. század első felétől egyre szaporodó közgyűjtemények már nem pusztán kincsek és kuriózumok gyűjtését tartották feladatuknak, hanem a rendszerezést és a gyűjtésben tudományos szempontok érvényesítését is. A fenntartójukat, földrajzi elhelyezkedésüket, szakterületüket, gyűjtőkörüket tekintve különféle múzeumok megegyeztek abban, hogy tárgyközpontúak voltak, és a közvéleményben az állandóság szimbólumát jelentették. Az idő múlásával és a társadalom változásaival sokat változtak a múzeumok és a múzeumokkal szembeni elvárások is. A múzeum hosszú idő alatt a kulturális intézményrendszereken belül elfoglalt egy stabil helyet, és ezt tehette - többek között - a Malraux által is megfogalmazott aspektusa révén: „...a múzeumi intézmény egyik...legfontosabb jellemzője az ember bemutatása; a múzeum az emberiség találkozóhelye, kollektív emlékezet, egy-egy közösség megnyilvánulásának színtere, ahol az adott közösség hétköznapi és szellemi életének története, kulturális életrevalósága, valamint az a képessége tükröződik, amellyel történelmi múltját saját kora valóságához tudja kapcsolni. Ez a sajátosság már önmagában is elegendő lenne ahhoz, hogy a múzeumot különleges, megismételhetetlen, mással fel nem cserélhető intézménnyé tegye, nélkülözhetetlenné, melynek létjogosultságát - a történelem tanúbizonysága szerint - több mint három évszázad igazolta...” Köztudott, hogy a múzeumok munkája három alapvető feladatra épül: 1. gyűjtés, konzerválás, nyilvántartás, megőrzés, 2. tudományos feldolgozás, a gyűjteményekhez kapcsolódó feltáró munka, tudományos témakutatás, 3. a múzeum által továbbítható ismeretek szélesebb körben történő megismertetése, közönségkapcsolatok, közművelődés, múzeumpedagógia. Röviden: gyűjtemény, kutatás, bemutatás. Bármelyik hiányzik ezek közül, vagy nagyon gyenge, hatással van a múzeum belső szakmai munkájára és külső megítélésére egyaránt. Ahol hosszú ideig nincs kiállítás, rendezvény, kiadvány, ott a közönség elfelejti az intézmény létezését, kutatás nélkül a szakmai vérkeringésből esik ki, ahol pedig nincs gyűjtemény, az nem múzeum. (Vagyis nem 25
