Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2006 - II. Új kutatási eredmények bemutatása - Székelyné Kőrösi Ilona: Kerekegyházi polgárok
Székelyné Körösi Ilona: Kerekegyházi polgárok A Duna-Tisza közi tanyaközségek benépesítésében kiemelkedő szerepe volt a szegedieknek. A települések és a népességmozgás szempontjából egyaránt fontos jelenségre a szegedi nagytáj kiemelkedő néprajztudósa, Bálint Sándor hívta fel a figyelmet.4 Az észak-déli irányú belső migrációban jelentős szerepe volt a jászkunsági területek lakosságának. Jász expanziónak nevezzük - elsősorban Szabó László kutatásai alapján - azt a kirajzási folyamatot, amelynek során a jászsági, kunsági középrétegek új lehetőségeket kerestek a felemelkedéshez, az új helyekre pénzzel, ingó vagyonnal, jószágokkal érkeztek, a családi gazdaság megszokott rendszerével és üzemszervezetével vették birtokba az új földeket és rövidesen új lakóhelyük meghatározóivá váltak.5 Csak a jobb minőségű földeket vették közvetlenül birtokba, mint például Lajos és Mizse, Kocsér, Kara, Jenő. A gyengébb földekre - ilyen volt Páka, Bene, Szentlászló, Kerekegyháza - kevesebben költöztek le, inkább eladással, további parcellázással hasznosították ezeket a területeket. Az egykori jász puszta, Kerekegyháza - amelyről az alábbiakban részletesebben is szó lesz - nem tekinthető jász kirajzásnak, bár létrehozásában részt vettek jász települések és gazdálkodásuk, szemléletük is érzékelhető volt egy ideig az új település életében. A két folyó között lezajlott települési és népesedési változásokat röviden a következőkben összegezhetjük: a Duna-Tisza köze településhálózatának „fehér foltjai” - a lakatlan puszták és a korábban már lakott, de a török hódoltság idején elnéptelenedett területek - új, életképes településekkel egészültek ki. A szervezett telepítési akciók és a spontán migráció során idegenek telepedtek le, az északi és déli irányú belső vándorlás pedig a hazai népesség keveredését és életterének megnövekedését segítette elő.6 A 19. századi új települések egyike az 1857-ben alapított Kerekegyháza, korabeli nevén Jászkerekegyháza. Nemcsak azért érdemel figyelmet, mert a legelső falu, amely a jász pusztán önálló településsé vált, hanem azért is, mert rendkívül sok helyről verbuválódott lakosságával a sokszínűséget, helybeliek és betelepültek, magyarok és nem magyarok egymás mellett élését, alkotó munkáját, és egy község gyors fejlődésének és megmaradásának útját reprezentálja. Kerekegyháza7 a török hódoltság alatt és ezt követően elnéptelenedett puszta, amelyet más területekkel együtt 1702-ben eladtak a Német Lovagrendnek. A jászkun redempció idején, 1745-ben három város váltotta meg: Jászárokszállás, Fülöp- szállás és Kunszentmiklós. A II. József korabeli térképek jelölik Kerekegyháza nevét, sőt az elpusztult középkori kerektemplom8 romjait is. A puszta rendkívül gyéren lakott, egy része teljesen néptelen volt, a megművelt terület aránya elenyésző. A legnagyobb területtel Jászárokszállás rendelkezett, külterjes állattartással, legeltetés4 BÁLINT S. 1974. Részben Bálint S. nyomán folytatta kutatásait dr. Juhász Antal. Irányításával 1989-től a Duna-Tisza köze települési és migrációs kérdéseinek kutatására létrejött migrációs munkacsoport több éven keresztül végzett „mélyfúrásokat” családtörténetek, anyakönyvi adatok feldolgozásával. Ld. még JUHÁSZ_ A. 2005.; Jászszentlászló benépesítéséről SZŰCS J. 1997.; Orgovány benépesítéséről SZÉKELYNÉ KÖRÖSI 1. 1997.; Jakabszállás önállósulásáról SZÉKELYNÉ KÖRÖSI I. 1990.; a Kalocsa környéki pusztai községekről BÁRTH J. 1975. 5 SZABÓ L. 1990. 21. p„ BAGI G. 1997. 6 A téma 19. századi vonatkozásainak összefoglalása: SZÉKELYNÉ KÖRÖSI I. 2001. 7 Rövid leírások: FÉNYES E. 1851.202. p.,GALGÓCZY K. 1877. 263-264. pp., BOROVSZKY S. 1910. 1. 85. p. 8 A középkori előzményekről részletesen: SIKLÓSI Gy. 1999. 92
