Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2006 - II. Új kutatási eredmények bemutatása - Székelyné Kőrösi Ilona: Kerekegyházi polgárok
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében sei hasznosította, illetve egy részét bérbe adta A legelőhasználati problémák (egyesek nagyarányú juhtartásba kezdtek, ezáltal mások számára a marhalegeltetésre alkalmatlan lett a legelő), az ellenőrzés és a pusztabírói intézmény fenntartásának nehézségei miatt a jászárokszállási birtokosság úgy döntött, hogy megszünteti a közös legelőt, a pusztát tagosítja és új települést létesít. A község alapítójaként tisztelik a mai napig Balatoni Farkas János jászárokszállási földbirtokost, 48-as honvédszázadost, a telepítés fő szervezőjét. A vidék történetébe erdőültetésekkel is beírta a nevét, és nem utolsósorban nevezetes rokonságával: felesége Ferenczy Mária volt, annak a Ferenczy Idának a nővére, aki Kecskemétről Bécsbe kerülve Erzsébet királyné felolvasónőjeként lett ismert. Közel 1200 holdjával Kerekegyházán ő volt az egyetlen nagybirtokos.9 Az új település a Jászkerekegyháza nevet kapta. A község számára kiválasztott területet 1857-ben felmérték, parcellázták, 840 négyszögöles telkeket jelöltek ki, és ezeket értékesítették, országszerte meghirdetve a letelepülési lehetőséget. 1857-ben Szabó Imre földmérő mérnök elkészítette a község szabályos téglalap alakú tervrajzát, és még abban az évben megépült az első ház: a Kecskemétről kiköltözött Kanász Szabó János háza, amelyen 1907 szeptemberében, az alapítás 50. évfordulóján emléktáblát helyeztek el.10 Két év alatt több mint 200 telket adtak el, 1860-ban elöljáróságot kezdtek szervezni, 1861-ben fölépült az iskola, majd a községháza. A megalakulást és a Jászárokszállástól való elszakadást 1862-ben mondták ki. Ekkor kb. 2000 fő volt a község lakossága, és a korábban legelőnek használt területekből több mint 10 000 holdat vettek művelés alá. Az új településen egy 1861/62-es összeírás szerint 467 lakos Kerekegyházán él és dolgozik, de ott nem birtokos (vagy nem ott birtokos, összesen 30% birtokos valahol.). Közülük kerültek ki a napszámosok, cselédek, kertészek. A teljes lakosság közel 12%-a volt iparos és kereskedő. 1861- ben már van orvos, bába, tanító. Mint már utaltunk rá, Kerekegyháza lett az első faluvá önállósodott jász puszta, miközben más puszták hiába kérték a községgé nyilvánítást. Ez annak köszönhető, hogy megfelelt a községgé alakulás két alapvető feltételének: 1. volt elegendő adóalapja a letelepedett tehetős embereknek köszönhetően és 2. rövid idő alatt lett községmagja középületekkel. A parcellázással Kerekegyháza felé is megnyílt a jász expanzió lehetősége - ám a jászkunsági gazdák nem éltek vele a várt mértékben. Jászárokszállásról csak 22 család költözött le, a Kiskunságból (Fülöpszállás, Kunszentmiklós és a többi puszta összesen) összesen 17 család. Ennek többek között az volt az oka, hogy a 19. század közepén a gyenge homokos talajú területeket még nem értékelték sokra. Később beigazolódott, hogy a sívó homokon is lehet magas szintű gazdálkodást 9 Kerekegyháza község 50 éves jubileuma. KNKN 1907. 199-208. pp. Közli Farkas János arcképét és életrajzi adatait. Jászárokszálláson született 1826-ban. Jogi tanulmányait Pozsonyban végezte, itt érte a szabadságharc kitörése. Jászkun önkéntes, majd a 65. honvéd zászlóalj hadnagya, főhadnagya. Ozora, Szenttamás, Szolnok, Bicske, Isaszeg, Vác, Nagysalló, Komárom, Budavára, Csallóköz szabadságharcos pályafutásának színhelyei. A szabadságharc után Pesten ügyvédbojtár. Apai jussát Kerekegyházán kapta meg. 1867-83 között a gödöllői koronauradalom jószágigazgatója, ezt követően lakása is Kerekegyházán volt. 10 Kecskeméti Nagy Képes Naptár 1907. 201. p. A házról fotót is közöl. Ld. még: KEREKEGYHÁZA 50, 1907. 93
