Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2006 - II. Új kutatási eredmények bemutatása - Székelyné Kőrösi Ilona: Kerekegyházi polgárok
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében Székelyné Körösi Ilona KEREKEGYHÁZI POLGÁROK Bánkiné dr. Molnár Erzsébet tiszteletére Kerekegyháza létrejötte Magyarországon a 18-19. században nagyarányú migrációs folyamatok, települési és népesedéstörténeti változások zajlottak. E meghatározó történeti-néprajzi folyamat kiemelkedő jelentőségű helyszíne a Duna-Tisza köze, ahol az ide irányuló migráció már a 17. század végén elkezdődött és legintenzívebben az 1720-as évektől az 1780-as évekig folyt. A főleg észak-déli népmozgást jelentő spontán, szervezetlen migráció három jelentős szakasza a 17. század végétől a 19. század elejéig tartott.1 2 3 A szervezett telepítésnek főként a németek beköltöztetésében volt nagy szerepe. Az állami hatóságok és a világi földesurak mellett - a 18. első felében - jelentősek az egyházak telepítései is. A 19. században folytatódott a belső migráció, lakottá váltak a korábban népte- len Duna-Tisza közi puszták, új falvak, tanyaközségek jöttek létre, amelyek benépesítésében jelentős szerepet játszott az ún. szegedi kirajzás és a jász expanzió is. A század második fele a tömeges tanyásodásnak, új települések létrejöttének, a népesség belső vándorlásának időszaka. A településhálózaton belül a tanyák sűrűsödéséhez és az állandóan lakott tanyák gyarapodásához adott volt minden feltétel: a tanyán való állandó kint lakás feudalizmus kori korlátainak megszűnése, szabad területek, legelők, és parcellázási kedv a köz-és magánbirtokosok részéről; végül pedig a tanyai életformát vállalkozó kedvből vagy kényszerűségből vállalók nagy száma. A tanyákra való kiköltözés „nagy rohama”’ a két nagyvárosban, Szegeden és Kecskeméten 1850 és 1870 között zajlott le, de korántsem fejeződött be. A tanyásodás fénykora a századforduló körüli évekre tehető. Minőségi változást jelentett a leginkább a Duna-Tisza közére jellemző települési forma, a farmtanya megjelenése. Ugyancsak új jelenség a század második felében a tanyaközségek megjelenése.’ Ilyen települések máshol is létrejöttek, de legjellemzőbb példái a Duna-Tisza közén alakultak ki a városoktól távol eső, többnyire rossz adottságú területeken, amelyeken előbb-utóbb kultúrtájat teremtettek és odáig is eljutottak, hogy közigazgatási önállóságot kaptak. A legjelentősebb tanyaközségek voltak: Orgovány, Jakabszállás, Bocsa, Tázlár (Prónayfalva), Ladánybene, Pusztaszer, Öttömös, Pusztamérges, Jászka- rajenő, Kerekegyháza, Kocsér, Jászszentlászló, Lajosmizse. 1 A kibocsátó és befogadó helyekre vonatkozó példaértékű kutatás: GYETVAI P. 1992. Jó áttekintést és összefoglalót ad további irodalommal a migráció és település témakörének szentelt konferenciakötet: BÁRTHJ. 2001. 2 BALOGH I. 1965. 443^444. pp., FÜR L. 1983. 38. p. 3 BÁRTH J. 1996. 204-205. pp., SZÉKELYNÉ KÖRÖSI 1. 2001. 67. p. 91
