Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)

2006 - I. Múzeumpedagógia, múzeumi marketing, múzeumi tudományok - Somogyvári Ágnes: Múzeumról, kiállításokról, múzeumpedagógiáról – személyesen

Somogyvári Agnes: Múzeumról, kiállításokról, múzeumpedagógiáról

előtt kialakult a kiállítás rendezésnek az a gyakorlata, amelyet alapjaiban még ma is használunk, ezzel párhuzamosan pedig ennek a kiállításrendezési módnak kialakult az infrastruktúrája is.

A most röviden és kicsit talán szarkasztikusán ismertetett kiállítási gyakorlat kialakulása óta nagyon sok változás történt a múzeumok világában is, az utolsó tizenöt évben pedig ezek a változások még jobban felgyorsultak. Általánossá vált a számítógép használata, nem beszélve arról, hogy a legkülönbözőbb digitális eszközök használata is a napi munkánk részévé vált. Talán mondanom sem kell, hogy a változások az élet minden területén nagyon erősen hatnak. Ha 50-60 tv-csatorna közül választhatunk, akkor minden az állandó csatomaváltást ösztönzi, a tájékozódási lehetőségek az internet révén ugyancsak kibővültek, nem beszélve arról, hogy minden korábbinál több, követhetetlen mennyiségű és nagyon változó színvonalú könyv, lap, stb. jelenik meg... Az állandóan és mindenhonnét ránk zúduló reklámok mind azt sugallják, hogy gyorsan élj, hogy minél többet kipróbálhass, hogy pörögj, mert csak így van értelme az életednek. Tudom, hogy minden nemzedék úgy érzi, hogy a korábbi nemzedékeknél rohanósabb életet él, Szabó Kálmán például már a harmincas években - s az említett kiállításvezetőben - arról panaszkodott, hogy az akkori élet „rohanó tempója” nem teszi lehetővé, hogy a látogatók elmerüljenek a kiállítás megtekintésében, de mi talán nagyobb joggal említjük a változásokat, mint eleink. Ebbe a pörgős életbe már nem vagy alig fér bele a több kötetes könyvek elolvasása, de lassan már novellákat is megjelentetnek zanzásítva, a mai ember életébe nem fér bele az elmélyedés, és nem fér bele egy hagyományos kiállítás alapos végignézése sem. Nem ismerek olyan összefoglaló munkát, ahol a magyarországi múzeumlátogatási vagy nem látogatási szokásokat összegzőén értékelték volna (egy-egy múzeumra vagy egy-egy csoportra kiterjedőt igen). Találtam viszont külföldi példákat, úgy gondolom, hogy nálunk is hasonlók lehetnek az eredmények. Egy felmérés szerint a múzeumba látogatók nagy többségét a 12-16 éves korosztály adja, akik szervezetten, valamilyen foglalkozás keretében érkeznek a múzeumba. A múzeumba nem járók válasza, arra a kérdésre, hogy miért nem járnak múzeumba, a legtöbb esetben az volt, hogy azért nem, mert unalmas. Mindkét csoportnak feltették a kérdést, hogy milyen lenne szerintük a jó múzeum. Az ideális múzeumot számukra a tágas világos tér jellemzi, ahol a tárgyakat meg lehet fogni, nincsenek vitrinek és van büfé. Úgy gondolom azonban, hogy ebben az esetben is, ugyanúgy, mint sok minden másban, csak bizonyos mértékig kell és lehet kielégíteni a látogatók vagy nem látogatók kívánalmait, mert ha mindenben próbálunk megfelelni, akkor lehet, hogy az már nem múzeumi kiállítás lesz, hanem Disnayland vagy vidámpark.

Mi is érzékeltük a munkánk során az új elvárásokat a kiállításokkal kapcsolatban, és egy kis kiállításban megpróbáltuk a hagyományosat és az újat ötvözni. A tárgyközpontú kiállítás mellett a tárgy és ezzel együtt az ember környezetét is szerettük volna bemutatni. így került sor az ezredfordulón Kiskunfélegyházán az Árpádkori hétköznapok című kiállítás megrendezésére. A kiállításnak két apropója volt. Az egyik a millecentenárium, a másik pedig az, hogy több éven keresztül Kiskunfélegyháza határában ástunk és tártuk fel az egymás közelében előkerült Árpád-kori telepeket. A Homokhátságon lévő Árpád-kori települések azonban igencsak leletszegények. Nagyon kevés olyan edénytöredék került elő, amely teljes edénnyé egé20