Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Szakál Aurél: Grosz Antal fényképész, Kiskunhalas
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében pök, váci nagyprépost kánoni látogatásának 1726. december 26-án kelt jegyzőkönyvében. E forrás alapján akár az is feltételezhető lenne, hogy még a 18. század első harmadában elkészült a kápolna nemesen egyszerű, baldachinos architektúrájú főoltára, bár egy későbbi időpont inkább valószínűsíthető. A provinciális ízű barokk főoltárképen az épület titulusának megfelelően a Vizitáció (Visitatio Beatae Mariae Virginis) jelenetét láthatjuk. A talán velencei előkép(ek) alapján megfestett olajfestményen Lukács evangéliumának (1,39-56) leírása alapján az öregkorára gyermeket (Keresztelő Szent János) váró Erzsébet és a rokonát meglátogató Szűz Mária találkozása jelenik meg Júda egyik városában, Zakariás (aki maga is megjelenik) háza előtt. A Vizitáció, azaz magyarosan a Sarlós Boldogasszony ünnepét Szent Bonaventura vezette be először (1263), majd a ferenceseket követve 1389-től, illetve 1568/70-től már az egész katolikus egyház számára beiktatták a Mária-ünnepek közé. A kápolna búcsúja július 2-án (ahhoz közeli vasárnapon) van, azaz az egyházi kalendáriumban szereplő új időpont (május 31.) helyett a magyar és a német egyházban fennmaradt régit követi. A főoltár menzája alatt, a grottaszerüen megnyitott stipes fülkéjében a kor népszerű „pes- tises” szentje, Palermói Szent Rozália jelenik meg. Az ismeretlen nevű szobrász a szentet nagyobbrészt úgy jelenítette meg, ahogy azt az 1624-es pestisjárvány idején megtalálták a Monte Pellegrino barlangjában, több mint négy évszázada a földön fekve, a cseppkő által konzervált, romlatlan testtel, jobb kezében feszülettel. (A nagyjából egykorú kecskeméti példákon, így a Szentháromság-szobron, illetve a piaristák Tizennégy Segítőszent oltárán is hasonló helyen és módon jelenik meg a szent.) Mindamellett, esetünkben egy emberi koponya is látható a szent jobb kezében, ami ugyan e jeleneten belül szokatlan, más összefüggésben viszont gyakran tűnik fel, mint Rozália egyik attribútuma (lásd pl. az 1737-1818 között élt Joseph Zamtssi 18. század utolsó negyedében festett kompozícióját"). A koponya megjelenésére a szent aszkézisének jelzése mellett több fajta magyarázat is lehetséges. Egyrészt a közös attribútum és a kápolnához kapcsolódó szokások miatt a hívőben felidézhette a húsvét első hírnökét, Bűnbánó Mária Magdolnát. Másrészt, mint vanitas szimbólum, a múlandóságra figyelmeztethette a katolikus híveket. Rozália jelenléte arra is utalhat, hogy a főoltár az 1739-40-es utolsó nagy kecskeméti pestisjárványhoz közel készülhetett. A datálás másik végpontját Katona József egy megjegyzése jelentheti, miszerint „1800-ban Czollner Mihály a tornyát építette és az oltárt”.'2 Bár ez utóbbi adat, a véleményünk szerint, inkább egy nagyobb mértékű oltárfelújításra vonatkozhat. A kápolna ma ismert egyetlen mellékoltára szintén a Mária tiszteletet szolgálja. A késő barokk, baldachinos architektúrájú oltár rendkívül dekoratív, intenzív színhatású (kékre festett és ezüstözött), két oldalán egy-egy - valószínűsíthetően másodlagosan elhelyezett - női szent szobrával gazdagítva. Az olajjal festett oltárképen Pieta- ábrázolást láthatunk, melynek a jellege alapján joggal feltételezhető, hogy egy népszerű kegykép vagy még inkább kegyszobor alapján lett megfestve. Az oltár ismeretlen donátora(i) ezt nem is kívánták titkolni, így a szintén ismeretlen mester valószínűleg az ő kérésére/kérésükre festett például illuzionisztikus módon - többnyire fém — votívtárgyakat Mária vörös ruhájára. Jordánszky Elek 1836-os összefoglalójában (Magyar Országban, ‘s az ahoz tartozó Részekben lévő bóldogságos Szűz Mária kegyelem ’ 11 12 11 PAPCO, JÁN 1992.47. 12 OROSZ László 2005. 128. 179
