Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)

2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Szakál Aurél: Grosz Antal fényképész, Kiskunhalas

Ijj. Gyergyádesz László: „Sanda Maria de colle Angelorum”

Képeinek rövid leírása) például három hasonló típusú Pietát is találunk. Mindazonáltal azonban, a holicsi és egerszalóki is a Mária Terézia által oly kedvelt „Sasvári vagy is Sassini boldog Asszony Képe” követője, így az utóbbi tekinthető a kecskeméti ábrázolás forrásának. A felvidéki, fából faragott szobrot közismert legendája szerint 1564- ben Bakich Angelika, gróf Czobor Imre felesége „fogadásból tsináltatá” annak emlékére, hogy házassági válsága megoldásáért sikeresen imádkozott („...szívbéli fájdalmi- ban a’ keresztfa alatt kesergő fájdalmas Krisztus’ Anyához folyamodna...”).13 A Nyit- ra megyei Sasvár (ma Sastin, Szlovákia) Magyarország egyik leghíresebb búcsújáróhelye volt, különösen a Felvidék nyugati részén (hivatalosan 1732-ben nyilvánította kegyhellyé az egyházhatóság). 1733-1786 között a pálosok voltak az őrzői, akik hatalmas új templomot építettek. „A karakterisztikus ikonográfiái típusról elmondható, hogy a magyar kegyszobrok közül ez volt a legismertebb és legelterjedtebb a történelmi Magyarországon.” 14 A Sasvári Pieta Mária-kápolnabeli jelenléte valószínűsíthetően tehát annak nagy népszerűsége, oltárra helyezett vagy köztéri és út menti szobor másolatainak, a habán kerámiákon, népi üvegképeken és mézeskalácsosok bábsütőmintáin látható, szinte díszítménnyé váló ábrázolásainak, a számtalan metszetes szentképnek és a kecskemétihez hasonlóan, a kegyszobrot festve megidéző oltároknak köszönhető. Ez utóbbiak közül különösen fontos lehetett, mint előkép, mint a prototípus közvetítője, s így a kultusz terjedési iránya és a kecskeméti mellékoltár datálása szempontjából is, a Sasvári Fájdalmas Szűzanya tiszteletére 1744-ben emelt oltár a pesti pálosok kecskeméti kapuhoz közeli templomában. Alapítói Szalay István, Pest városának egyetlen akkori magyar anyanyelvű szenátora, egyben pálos konffáter (családi mesterségére utaló ökörfejes címere az oltárkép bal alsó sarkában) és felesége, Torpis Zsuzsanna, harmadrendi franciskánus volt. Az Egyetemi-templom mellékoltárának képén az ismeretlen mester a felvidéki kegyszobrot festette meg, méghozzá annak 1770-es évek elejéig érvényes elhelyezésének megfelelő baldachinos formájában. A pesti oltárkép hamarosan maga is kegyképpé vált. Folyamatos kultuszát jól mutatják a képen rögzített offerek, illetve az is, hogy egy szintén igen tisztelt másolatát a budai Szent Anna-templomban is megtalálhatjuk.15

Ha összevetjük a pesti és a kecskeméti oltárképet, akkor számos egyezést találunk. Az oltárkép kék baldachinja például Kecskeméten oltárarchitektúrává, míg a drapériát tartó festett angyalkák szobrokká alakultak át. Szintén pesti mintát feltételez Mária vörös ruhája, Krisztus arca és a koronák formája és applikálást imitáló megjelenítése. Mindezek alapján nyugodtan tekinthetjük a pesti Egyetemi-templom oltárképét úgy, mint a Mária-kápolna mellékoltárának fő előképe. De, mint láthattuk, egyáltalán nem szó szerinti másolatról kell beszélnünk, alkotója el is vett, hozzá is tett a pesti mintához képest. Az előbbire jó példa az olaszos stílusú pesti kegykép alsó részén elterülő tájkép elhagyása, míg az utóbbira az oromzaton megjelenő Isten szeme motívum a Szentháromságra utaló háromszögben.

13 JORDÁNSZKY Elek 1836. 20-24.

14 SZILÁRDFY Zoltán 2003. 123.

15 A másolatot Pfirrsting (vagy Pfürts) Katalin, Kühtreiber Antal óbudai molnármester öreg szolgálója készíttette 30 forintért és adományozta a Szent Anna-templomnak. Lásd róla pl.: SZILÁRDFY Zoltán 1984. 26. képmagyarázat; SZILÁRDFY Zoltán 2003. 122.

180