Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)
2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Merinu Éva: Vízi közlekedés és teherhordás a Duna Bács-Kiskun megyei szakaszán
Merinu Éva: A vízi közlekedés és teherhordás... Fahajók A folyami szállítóhajók általános elnevezése a fahajó. Fából készült, nagyméretű lapos fenekű vízi jármű. Szerkezet szerint háromféle típusát különböztették meg: az elöl és hátul tőkés típust, melynek eleje és hátulja is függőleges tőkében végződött; az elöl tőkés, hátul csapott típust, melynek a hátulja vízszintes gerendában végződött; és az elöl és hátul is csapott típust, ahol az orr és fartőke is vízszintesen elhelyezkedő gerenda. Az utóbbi csoportba tartoznak a korábban már említett harcsaszájú dereglyék is. A fahajókat a szerint is megkülönböztették, hogy rendelkeznek-e tetővel: tetejes vagy fedeles és tetejetlen vagy pusztahajók. A tetejetlen hajók pedig szintén kétfélék lehettek: az egyik változatban a csárda vagy felépítmény a hajó végén, másik változatában a hajó közepén helyezkedett el. Ezt a típust leginkább kősó, homok vagy más építőanyag szállítására használták. A tetejes hajókat leggyakrabban tölgyfából építették, búzáshajónak is nevezték, mert leggyakoribb szállítmánya a gabona volt. Nevezték bőgős hajónak is, mert orrtőkéjükre a nagybőgő nyakára emlékeztető, csigavonalas díszítményt kapott.30 Az orrtőkét vagy bálványt egyetlen tölgyfatörzsből faragta a hajóács vagy super. A mester a munkát semmiképp sem engedte ki a kezéből, mert a művészi kockázattal együtt a szépen sikerült orrtőkének járó elismerést is magáénak tudhatta. A 3 és fél m magas bálvány megfaragása igencsak próbára tette a mester ügyességét és ízlését. Nem használt hozzá semmiféle körzőt, nem méricskélt, nem szerkesztett, mindent a maga természetességében faragott meg.31 A hajóorrtőkék között találkozhatunk emberfejű formával is, ilyen az Úszódról származó Dunai malom orrtőkéje is. A kiszolgált hajók orrtőkéjét a hajósok házuk elé ásták cégérnek.32 Hajóvontatás A vízi közlekedés és teherhordás kapcsán meg kell említeni a hajóvontatást is, amely a hajóknak, dereglyéknek vízárammal szembeni előrejutását biztosította. A haj óvon tatásnak elengedhetetlen feltétele a gondosan karbantartott hajóvontató út, a folyó vontatásra alkalmas partjának fáktól, bokroktól megtisztított sávja. A vontatás történhetett emberi és állati erő alkalmazásával. Az emberi erő alkalmazása egészen az ókorig nyúlik vissza, ahol rabszolgákat, később (még az 1700- as években is) rabokat kényszerítettek erre a nagyon nehéz, kíméletlen munkára. Az emberi erő alkalmazása mellett szólt a munkaerő olcsósága és a vonóállatok hiánya. A kisebb dereglyék esetében is alkalmazták az emberi erővel való vontatást, főleg kisebb községek lakosai, akik dereglyén szállították terményeiket, gyümölcseiket a nagyobb városok piacaira. Lefelé leereszkedtek a Dunán megrakott hajóikkal, visz- szafelé pedig a parton egyágú vontatókötéllel húzták az üres szállítóeszközt, miközben a hajó irányát a kormányos tartotta. 30 K. KOVÁCS László 1977. 206. 31 BETKOWSKI Jenő 1968. 21-22. 32 SÓLYMOS Ede 2004. 24. 124
