Bánkiné Molnár Erzsébet - Bereznai Zsuzsa (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 11-12. (2006-2007) (Kecskemét, 2008)

2007 - Mestermunkák muzeológus szemmel - Merinu Éva: Vízi közlekedés és teherhordás a Duna Bács-Kiskun megyei szakaszán

Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében

Nagyobb dereglyék, hajók esetében is gyakori volt az emberi munkaerő alkalmazása egészen a XIX. század második feléig. Sokan kényszerűségből vállalkoztak erre az embert próbáló munkára. Munkaeszközük, a fahám több esetben gondosan faragott, karcolással, rovással és véséssel díszített. Egy részük tulajdonosának, használójának nevével, monogrammal valamint évszámmal ellátott.33 A bajai fahám íves faragással készült.

Az állati erő alkalmazása nagyobb terhek vontatását tette lehetővé. Gráfík István a lovak száma szerint a vontatás alábbi változatait különböztette meg:

1. Vontatás egy lóval: ladik vontatásánál alkalmazták. A vontatókötél ladik felé eső vége kétágú volt.

2. Vontatás két lóval: nagyobb ladik, kisebb dereglye vontatásánál egyetlen, hosszú kenderkötelet használtak, a parton a két ló egymás mellett vontatott.

3. Vontatás több pár lóval: régebben a vonás elejére egy lovat, a vezérlovat állították, utána párosával állt a többi. Leghátulra ismét egy lovat, a kurtulyást fogták be, amely a hajótest víz felé húzó erejét egyenlítette ki. Újabban a lovakat párosával fogták be.

4. Vontatás páratlan számú lóval: Annyiban különbözik a páros számú vontatástól, hogy itt vagy a vezérló haladt egyedül, vagy a kurtulyás ló, a többiek párosával álltak.34

Közlekedés a befagyott Dunán

Ha „beállt a Duna jege”, a jégen való járásnak és halászatnak fontos eszköze volt a jégpatkó. Általában a helybeli kováccsal készíttették, és a csizma talpára kötötték fel. Egészen az 1950-es évekig használták, amíg a gumicsizma ki nem szorította. A Dunán használatos jégpatkók általában négy körömmel ellátott félkengyel formájúak voltak.35

Ilyen jégpatkót használtak Szeremlén is, melynek felhajló ágain lyuk található a megkötésére szolgáló szíj befűzésére. Az Ersekcsanádon használt jégpatkó kerek alakú, középen behasított, és kerekre széthajlított. A halászok a csizma sarka elé kötötték, hogy jeges halászatkor ne csússzanak meg.36 De nemcsak halászok használták, hanem más emberek is, mert a csúszós talajon való járást biztosabbá tette. A körmök a testsúly nyomása alatt benyomultak a jégbe, vagy a jeges talajba, ezáltal megvédték viselőjüket az elcsúszástól.37

Ersekcsanádon jégbe vágott csatornán közlekedtek a Duna két partja között. Ha azonban a Duna nem volt átvágva, megvárták, amíg a jég elég vastag lett és a jégen jártak át. A jeget vízzel és szalmával hizlalták. Egyes helyeken a révész látta el ezt a feladatot. A jégtorlaszokat pedig csáklyával lökdösték el, így egyengettek szánkó33 GRÁFIK Imre 1984. 4CM1.

34 GRÁFIK Imre 1971. 96-98. és 2001. 1009.

35 SÓLYMOS Ede 1965. 73.

36 SÓLYMOS Ede 1974. 62.

37 MORVAY Péter 1940. 2.

125