Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
V. Sági Norberta: Közalkalmazottak, köztisztviselők a földeken
V. Sági Norberta: Közalkalmazottak, köztisztviselők a földeken kai nem rendelkező lakosság, s ezek között elsősorban a közalkalmazottak és nyugdíjasok családjainak megélhetését segítse. A kezdeményező Németh László, aki a kecskeméti Siketnémák és Vakok Intézetének nyugalmazott igazgatója, valamint a Kecskeméti Szöllősgazdák Egyesületének elnöke volt, a szövetkezet ideiglenes alakuló gyűlésén 1917. február 18-án elmondta, hogy a szövetkezet fő célja, hogy a vagyontalanok megélhetését megköny- nyítse, mégpedig úgy, hogy a lakosság részére a város közeli földjeiből parcellákat bocsát élelmiszertermelésre árendába. Reményei szerint a kertművelésnek azon túl, hogy élelmi cikkeket termelhetnek saját szükségleteikre, az is nagy haszna lenne, hogy az illetők jobb levegőn mozognak, valamint, hogy a gyerekek szabad levegőn, felügyelet alatt lesznek és rászoknak a hasznos munkára. Ő maga úgy tervezte, hogy játszó helyet is rendeznek majd be a kiskertek mellett a gyerekeknek.3 Arra ugyan sehol sem találunk utalást a dokumentumokban, hogy külföldi példát követve alakult volna meg a szövetkezet, mégis - különösen az imént említettek alapján -, megállapítható, hogy a gondolatnak nyugat-európai előzményei, mintái voltak .4 A kiskertmozgalom ekkor, a XX. század elején, nyugat-európai országokban már több évtizedes múltra tekintett vissza. 3 BKMÖL X.l 13. (1-5.) Kgy. jk. az 1917. február 18-ai ideiglenes megalakuló gyűlésről. 4 A kiskert (Schrebergarten, Kleingarten) Nyugat-Európában is ismert, Németországban és Ausztriában pedig ma is működő intézmény, melynek története a XIX. századba nyúlik vissza. A Brockhaus Enzyklopädie szerint a Kleingarten, Schrebergarten kisterületű, gazdasági hasznosítású terület, mely főként zöldség és gyümölcs nem kereskedelmi céllal, hanem saját ellátásra való előállítását és a pihenést szolgálja. [...] A kiskert nem nagyobb 400 m2-nél. Máshol azt olvashatjuk, hogy a kiskert (lugasos kert) a városlakóknak, a lakásuktól külön fekvő, saját, de jellemzően inkább a várostól alacsony bérleti díjért bérelt területe. [Brockhaus Enzyklopädie 2. kötet, 69. o., Lexikon 2000. 10. kötet, 4336. o.] Ezeknek a kiskerteknek az eredete két irányba vezethető vissza, melyek egymástól függetlenül keletkeztek és fejlődtek. Az egyik keletkezési folyamat a kiskertek névadójához, Dániel Gottlob Moritz Schreber (1808-1861) lipcsei ortopédorvoshoz, iskolaigazgatóhoz kötődik. Schreber egész életében széles körben propagálta az „ép testben ép lélek” gondolatot, s tankönyvszerzői tevékenysége mellett gyakorlati kezdeményezéseket is tett a gyerekek testi nevelésének javítására. Halála után, 1864-ben veje volt az, aki megalakította az első gyerekeknek megfelelő játszó- és tornateret Lipcsében, melyet a gondolat atyja után Schreber- platz-nak neveztek el. A kiskertek társítása egy tanár ötlete volt, aki itt szándékozta a gyerekeket kertészkedésre nevelni. Állítólag azonban a gyerekek hamar elveszítették kedvüket a kerti munkában, és szüleiknek kellett átvenni a munkát. így a tankertekből szülők által művelt kertek lettek, melyeket a munkamegosztás egyszerűsítése végett felparcelláztak és bekerítettek, s később Schrebergartennek kezdtek el hívni. A másik fejlődési vonalat az ún. szegénykertek (Armengarten), a Német Vöröskereszt munkáskertjei és a berlini lugastelepülés (Laubenkolonie) képviselik. Itt kezdettől fogva a kiskertek élelmiszertermelő szerepe volt központban. Története a XIX. század elejére megy vissza, amikor Carl von Hessen schles- wigholsteini gróf földterületek kiosztásában látta a szegények támogatásának legmegfelelőbb módját. Úgy vélte, a kerti munka nemcsak hogy a szegények erkölcsi javulását segíti, hanem még a városnak is pénzt takarít meg, hiszen a földek rendelkezésre bocsátása jóval olcsóbb, mint a szegényekről gondoskodni. A Német Vöröskereszt munkáskertjei a XX. század elején Berlinben és Charlottenburgban alakultak, melyeket elsősorban a nőegyesületeknek a munkásréteg egészségért való aggodalma hozott létre. Ezt követően Németország szerte alakultak gyárakhoz kapcsolódva is kiskertek, melyek a munkások üzemhez „kötése” érdekében jöttek létre. Mindezekkel szemben a berlini lugastelepülés viszont alulról épült ki: a munkások maguk alakították ki őket élelmiszer-, elsősorban burgonyatermesztésre. 130
