Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Somogyvári Ágnes: Kihívások, eredmények, tapasztalatok
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón Somogyvári Ágnes KIHÍVÁSOK, EREDMÉNYEK, TAPASZTALATOK Az elmúlt tíz év nagyberuházásaihoz kapcsolódó régészeti feltárásokról 1994-ben indult el az a nagyberuházásokhoz, elsődlegesen útépítésekhez kapcsolódó feltáró munka, amely változó intenzitással tartott tíz éven keresztül, tart a mai napig, és előreláthatóan még néhány évig tartani is fog. Erre, a korábbi ásatásoktól ütemében, munkamódszerében és idejében eltérő munkára a megye régészeinek volt lehetőségük ráhangolódni, amikor 1987-ben és 1988-ban megismerkedhettek az autópályás ásatás mibenlétével. Talán nem érdektelen, elsősorban a fiatalokra gondolva, röviden felidézni, hogy a mára kialakult gyakorlat előtt, milyen módon történtek az ásatások. Minden régésznek volt egy ásatási kerete, ami nem volt nagy összeg, általában két-három hetes feltárásra volt elegendő. Az ásatási időt azzal lehetett megnövelni, ha például ketten társultak, és közösen használták fel az ásatási keretet. Az ebből a pénzből feltárható terület nagysága így is 10-es vagy 100-as nagyságú m2-ekben volt mérhető. Gépi munkára csak abban az esetben nyílott lehetőség, ha sikerült az ásatásközeli gazdaságokkal olyan kapcsolatot kialakítani, hogy időnként kölcsönadtak egy-egy munkagépet. így aztán egy 1 000 m2-es terület feltárása több évet vett igénybe. Ez, a mai tempót ismerve, nagyon lassúnak tűnik, de megvolt a jó oldala is. Ásóval haladva lefelé a feltárás során több információ rögzítésére volt lehetőség. A régész maga bontotta ki az objektumokat, így semmi nem kerülte el a figyelmét. Az ásatáson maga rajzolt, fotózott, a feltárás után pedig hozzáláthatott az ásatáson készített nyers dokumentáció rendezésének és formázásának. Maga a dokumentáció a megnyitott kis felület miatt átlátható méretű volt. Volt lehetőség a restaurálás befejezése után az anyag beleltározására, és ha az anyag olyan volt, elkezdhette a feldolgozást is. Optimális esetben mindezzel a következő ásatási szezonig el is készült. Tehát, 1987-ben és 1988-ban került sor Lajosmizse határában az M5-ös autópálya nyomvonalában a már terepbejárással korábban felderített régészeti lelőhelyek feltárására. Négy lelőhely esett az út nyomvonalába, ezeken történt meg a feltárás, valamint sor került két anyagnyerőhely részleges feltárására is. Összességében ekkor mintegy 10 000 m2-en került sor ásatásra, ami messze meghaladta a korábbi időszakok egy-egy évben feltárt m2-ét. A feltárásra kijelölt megszokott területek többszörösét kellett átlátni, feltárni, dokumentálni, az előkerült anyagot restaurálni és feldolgozni. Ráadásul míg az 1987-es évben még nyugodt körülmények között lehetett dolgozni, 1988-ban már megkezdődött az útépítés, és az anyagnyerőhelyekről, amelyek feltárás alatt voltak, folyamatosan hordták el a földet. A lajosmizsei munka után néhány nyugodt év következett, majd miután újra napirendre került az M5-ös autópálya továbbépítésének terve, 1994-ben megkezdő5
