Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)

ifj. Gyergyádesz László: A keresztény ikonográfia Tóth Menyhért első alkotói korszakában

ifj. Gyergyádesz László: A keresztény ikonográfia...

Az életmű egésze igazolja, hogy Tóth Menyhért művészetének „valódi szülőföldje” Miske volt. Témánk szempontjából fontos tényező, hogy ez a Kalocsa melletti kicsiny szlovák eredetű település római katolikus volt. A falu vallásosságának, az érseki központ közelségének meghatározó szerepe lehetett Tóth Menyhért neveltetésében és művészi képzeletvilágának kialakulásában. Az ide kapcsolható vizuális élmények közül voltak a művész egész életére kihatóak is: „...esett az eső, s én megvilágosultam. A templomban a zöld miseruhára ránéztem. Most ecsetet fogok a kezembe, mihelyst hazaérek, mert amit képzeletből csinálok, az biztos, hogy az »az« lesz. Nem tudtam még, amit később, hogy nem a látvány, a minőség fogalmazódott bennem akkor... Mert ugye a zöld és az arany megjelenése - ez olyan szentimentális dolog, el lehet időzni rajta. De nekem csak az volt, hogy menjek minél előbb - csinálni! Mert bármit csinálnék a kint látottból, az már egy igazi, »otthoni dolog« lesz. Megkaptam a belső bátorságot! Esett az eső, megvilágosultam. De nemcsak a színek ragyogtak fel bennem. A formáktól is akkoriban sejtettem meg, hogy megtaníthatnak tisztán gondolkodni. Hogyan? A gótika testetlensége áll legközelebb az absztrakt fogalmazáshoz. Hát azon belül, a síkban gondolkodáshoz? De hiszen abban a templomi csipkében is - kiterítve el vannak mondva a csomók! ” 3 Ahogy ezt az emlékezést feljegyző Supka Magdolna már felfedezte, Tóth Menyhért élménye festményben is testet öltött, legalábbis az élmény lényegét jól tükrözi A gondos pásztor (1940, vászon, olaj, 100x74 cm) című alkotás.

Bánszky Pál a „próféciálás” kifejezéssel illette az első korszakot. „Én vállalom, hogy próféta vagyok, de ezt nem úgy mondom, hogy ezzel kiválók a többi embertársam közül. Végtelenül szeretem embertársaim, és mindenkit velem egyenrangúnak tartok. Olyan értékűnek, mint én vagyok, és ezért azt mondom, hogy minden embertársam próféta vagy magában hordozza azt a képességet, hogy próféta legyen. Valami az övé, valamiért született, valami csak neki adatott meg. Valamiért él, és kell is hogy értelme legyen életének. Mert ez létkérdés, ez élet-halál kérdése, az egész emberiség kérdése. ” 4 E mondatokat Tóth Menyhért az élete végén mondta, s úgy tűnik a korai művekben ehhez képest még több a messianisztikus küldetéstudattal is párosuló keresztény és moralizáló tartalom. „Prófétáim a Megfeszíttetett Krisztust. Ezt csinálom-e? és kinek? Amíg egy állati hangokat eregető és pipázó stb. ember van a földön, addig szükség a prófétálás. Akár milyen nehéz is ez. Hát ezt a szekeret válasszuk! ” 5 A „próféciálás” leginkább programszerű, sőt mondhatni pro- pagandisztikus jellegű alkotása A megsebzett (vászon, olaj, 70x50 cm), ami talán nem is véletlenül éppen 1938-ban, a hazánkban megrendezett XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus évében készült. Hogy mennyire foglalkoztatta a mű, azt négy előtanulmány-variációja is bizonyítja, amelyek szintén a Kecskeméti Képtár gyűjteményében lelhetőek fel. Az erőteljesen orientalizáló jellegű végső változaton Krisztus - Csontváry Marokkói tanítójára emlékeztető - keleti filozófus-tanítóként jelenik meg, amint pásztorbotot tartva tereli az ókori babiloni Istár-kapun láthatóhoz 3 4 5

3 SUPKA Magdolna 1998. 17-18.

4 KOVÁCS Dezső 1979.41.

5 1938 körüli autográf kéziratból, Sümegi György tulajdona. Idézi: SÜMEGI György 1992. 538.

148