Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
ifj. Gyergyádesz László: A keresztény ikonográfia Tóth Menyhért első alkotói korszakában
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón hasonlóan ábrázolt nyáját, miközben a piros-fehér-zöld szalaggal átkötött tulipános országalma egyértelműen jelzi a mű nemzeti vonatkozásait. Sajátos motívum a kisméretű egyenlő szárú keresztek hálószerű felsorolása Krisztus jobb és bal karjánál. Talán a keresztény küldetéstudat jeleként értelmezhetjük, hiszen megjelenik például egy 1936-os rajzon Csontváry (Kalapos férfi, papír, ceruza, 15,4x11,8 cm) bal vállán, s ide sorolhatjuk A jó kovácsot (1942, vászon, olaj, 70,5x50 cm) is, ahol nem is túl leplezett módon a szemüvegen felcsillanó fény formájában ábrázolja ezt a szimbolikus motívumot. Az utóbbi mű korszakunk legjobb portréi közé tartozik, s tartalmilag leginkább A megsebzett profán változataként értelmezhetjük, mint a Krisztust követő hívő és jó szándékú ember példázata. A Tóth Menyhérttel foglalkozó kutatás egyik fontos feladata lesz a későbbiekben az is, hogy feltáija, mennyiben érintette a festőt a Horthy-korszak Magyarországának Trianonnal kapcsolatos képi propagandája. Azt, hogy teljesen nem vonhatta ki magát alóla, azt már A megsebzetten is láthattuk, de az Isten áldd meg a magyart című 1940 körüli festett művön (vászon, olaj, 50x70 cm) és a Magyar életen (1940, vászon, olaj, 100x70 cm) ez különösen szembeszökő. Mégis, nekünk inkább úgy tűnik, hogy elsősorban eszmei vonalon tapintható ki a hatás, mert formailag Tóth Menyhért már ekkor is önálló képi világot volt képes létrehozni. Az életmű-kiállítás „próféciáié termében” például szándékosan tettünk ki ellenpontként két olyan 1942 körül festett Madonna kompozíciót (Madonna, vászon, olaj, 50x70 cm; Mária Jézussal, vászon, olaj, 27x43 cm), amely a legelfogadottabb, quattrocento eredetű típust mutatta, bizonyítva azt, hogy korai korszakában Tóth Menyhért bátran kísérletezett. De az igazi merészség az volt, hogy nem maradt meg e - valószínűleg a főiskolai évek művészettörténet óráin is sugallt - népszerű módozatnál, hanem saját gyökereihez tért vissza. Az igaziakhoz, s nem a magasművészetből kivonatolthoz, amiről például a „Két szentkép” című anekdotaszerű visszaemlékezés is tanúskodik: „Egyszer azt mondta (mármint Tóth Menyhért húgának férje) sógorának egy vásári képárus előtt: Akkor hiszem el, hogy festő vagy, ha megmutatod, tudsz ilyen képet festeni! Tóth Menyhért bizonyított. Nagyon rövid idő alatt nem egy, két kép készült el. A sógornak leesett az álla. Alig tudott megszólalni. De őszinte ember volt, és csak ennyit mondott: Hát Menyhár, te bolond vagy! Gazdag ember lehetnél, mert ilyen szép képeket én még nem láttam! Ilyeneket fessél, amiből pénzed lesz! Aztán ha meg ráérsz, fess olyanokat, ami neked művészet! De Tóth Menyhért képtelen volt a megalkuvásra. ”6 A korszak művei egy olyan római katolikus falusi világot mutatnak, amely az ellenreformáció által taktikai okokból befogadott köznépi vallásosságban gyökerezik. A negyvenes évek közepéig valóban gyakorta jelenik meg Tóth Menyhért festészetében a népi motívumokkal átitatott keresztény ikonográfia. A jó és a gonosz küzdelmét megjelenítő művek szerves része a magyar népi tárgyi kultúra emlékeiről (például a falvédők) idézett, vagy ahhoz hasonlatos, gyakorta megjelenő feliratok, mint például „ÉDESANYA MÁRIA SEGÍTS” a Boldogasszonyon (1939, vászon, olaj, 56x90 cm), vagy „ISTENHEZ MINDEN EMBER / MER JAJ A GONOSZ6 TÓTH MENYHÉRTRE EMLÉKEZÜNK 2004. 4. (Balogh Mihály nyomán) 149
