Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Ördög Enikő Melinda: Magyarlapád község román falvainak népkötészete
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón A ráolvasások többsége rövid, kb. négy verssorból áll. Általában könnyen megjegyezhető és előadható. A naptári év jeles napjaihoz fűződő népköltészeti alkotások Ebbe a csoportba tartoznak az ún. „kolindák”, a karácsonyi „csillagozók”, valamint a „silit”-kor szokásos kurjantások. A karácsonyi csoportos énekszóval előadott jókívánságok a „kolindák”. A kutatott területen nagyon elterjedtek a ház előtt, ablak alatt énekelt kántálások, amelyeket a kapu vagy az ajtó előtt, esetleg az ablak alatt énekelnek, mint a házban bemutatandó „colindák” előtti dallamot. A „colindába” foglalt üdvözlés általában közvetlen, egyszerű, helyenként egyetlen versre szűkíthető, de elmehet 7-8 versszakig, és többnyire bárkire érvényes jókívánságokat tartalmaz: hosszú életet, egészséget, néha boldogságot is. Vadveremben a hosszú életre vonatkozó jókívánság csak elvétve jelenik meg, akkor is más szerencsekívánatokkal összekapcsolva. A vidék gazdag kántálási repertóriumát jól reprezentálják az alábbi „kolindák”: a csillaggal való kántáláshoz kötődő „Trei pastori” (Három pásztorok) vagy a „Trei crai de la rasarit” (Három király Napkeletről) és a „Coborat-o coborat” (Leszállt, leszállt...), valamint számos, ritkábban előforduló „kolinda”, mint a „Colinda Zori- lor” (Hajnali kántálás), „Raiule Imparat” (Felséges Menny). A húsvéti böjt kezdetén szokás volt a (’falun átkiálltás’,) a „silit”, melynek keretében számos, a lányok és legények rovására elhangzó csujogatással találkozunk. Ezek a csujogatások ilyen szöveggel kezdődnek: Silit-ul, silit-ul meghal, aki meghal. vagy Salita, sailita Aki meghal, meghal. Aki nem hal meg, nem hal meg. A családi élet szokásaihoz fűződő népköltészetből Minden eseménynek, amely az ember életét - a születéstől a halálig - meghatározza, sajátos szokásköltészete van Magyarlapádon csakúgy, mint máshol mindenütt. Általában a születéshez nem kapcsolódnak jellegzetes népdalok, de a tanulmányozott falvakban, szórványosan ugyan, de jelen vannak azok az ún. „cumetrie” (komasági) énekek és jókívánságok, amelyek a keresztelő alkalmával hangzanak el. Az ún. „cantecul de leagan”-t (a bölcsődalt), bár a gyerekek világához kapcsolódik, a felnőttek adták elő. A kutatott terület bölcsődalaiban a legelterjedtebb ismétlődő sor a „tente-tente”. Általában a román bölcsődalokra az egyszerűség jellemző. A lakodalom a románoknál amennyire festői, annyira összetett szokás, felülmúlja az összes családi ünnep szokásait. A lakodalom olyan szokássor, amely a fényűzésre a légszomj asabb, és ahol a váratlan és hatásos rögtönzésnek nagy szerepe van. Fő szerepe a két „vomic”-nak (udvamok), azaz a násznagyoknak van. A két 115
