Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Ördög Enikő Melinda: Magyarlapád község román falvainak népkötészete
Ördög Enikő Melinda: Magyarlapád község román falvainak népköltészete „vomic” - a vőlegényé és menyasszonyé mintha arra figyelne a ceremónia különböző pillanataiban, hogy kilesse a lehetőségeket az egymás és a vendégek meg- tréfálására. Még a menyasszony és a vőlegény - a lakodalmasok közül a legrangosabbak - sem kerülhetik el ezt. A menyasszonyszöktetés a lekedveltebb témája a lakodalomban elhangzó vidám kuijantásoknak. Ami a lakodalmi énekeket illeti, a legáltalánosabbak a menyasszonyi énekek, amelyeket többnyire a legünnepélyesebb pillanatban, a menyasz- szonyi koszorú (és fátyol) feltevésekor énekelnek, Fugádon újabban a szülői ház elhagyásakor is. A kutatott területen minden bizonnyal a lakodalmi folklór a leggazdagabb: 39 lakodalmi kurjantást és csujogatást jegyeztem fel. A sirató- és temetési énekeket általában a kántorok írták. A kutatott vidéken felleltem a „fenyő” és az „út” temetéséről szóló rituális dalok nyomait. A siratóénekeket nem a hivatásos siratóasszonyok énekelik, hanem többnyire spontán módon születnek, az adott időben és helyen fogalmazódnak. Befejezésül, ha felmérést készítenénk a különböző folklórműfajokról, amelyeket Magyarlapád területén, a román lakosság körében felleltem, megállapíthatjuk, hogy lejegyeztem 24 mondának, 4 mesének, 21 „colindá”-nak, 23 csujogatásnak, 39 esküvői kurjantásnak, 9 bölcsődalnak, 4 lakodalmi éneknek, 4 siratódalnak, 8 imádságnak és 7 halotti versnek a különböző változatait. El kell mondanom, hogy gyűjtésemben nem merítettem ki minden alműfajt és minden létező változatot a helységek népköltészetéből. Számos műfaj eltűnt vagy megváltozott az idők folyamán. (Fordította: Bónis Johanna) 116
