Bárth János (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében az ezredfordulón 10. (1999-2005) (Kecskemét, 2005)
Ördög Enikő Melinda: Magyarlapád község román falvainak népkötészete
Ördög Enikő Melinda: Magyarlapád község román falvainak népköltészete ennek van döntő szava. Az „ursitoare”-k fogadására a szülés után három egymást követő estén vagy esetleg csak a harmadikon kerül sor. A bábaasszonyok egy étellel, itallal gazdagon rakott asztalt készítenek elő, általában kenyeret, sót, vizet és pénzt tesznek az asztalra, valamint bort és egyéb szeszesitalt, ún. „azima”-t, vagyis erre a célra készített, mézzel megkent pogácsát stb. A felkínált ételekből az „ursitoare”-kat kellett megvendégelni, a pénzzel pedig kedvükbe járva jó sorsot reméltek a gyereknek. Az ajándékok a bábaasszonyokéi maradtak, (helyenként a pénz is,) mivel ők álmukban meghallják az „ursitoare”-k jóslásait, és közbenjárnak náluk. A monda azt tartotta, hogy régen a bábaasszonyok hallották és értették az „urszitoare”-k jóslásait, de mikor az egyik közülük nem tudott titkot tartani, minden bábaasszony elvesztette ezt a képességét. A sátánhoz kötődő számos monda közül egyet Vadveremben gyűjtöttem, és a még meg nem keresztelt gyerekeknek a sátán által történt kicserélésére vonatkozik. A legendák mintegy 600 típusa közül a legnépszerűbbek a Szűzanyához kötő- dőek. Szemléltetésükre egy Asszonynépéről származó legendát választottam, amely a Szűzanyára és Szent Miklósra vonatkozik. Érdekes az a tény, hogy ebben a legendában a Szent Miklósnak tulajdonított megmentő erő nagyobb, mint a Szűzmáriáé, mivel a szenthez címzett imádságok segítségével sikerül egy embernek megmenekülnie a vízbefulladástól. Népi líra A népköltészetből számos táncszót, csujogatást valamint néhány ráolvasást gyűjtöttem. Tánc közben a csujogatások zöme rögtönzött, a kurjongatást a jókedv hozza magával, és a csujogatások általában a legényekre és az asszonyokra vonatkoznak. Magyarlapád község falvaiban a románok nemcsak a tánc alkalmával kurjongattak, hanem az esküvőkön vagy az ún. „szilit”-kor (’a falu átkiáltásakor’), de ezeket a későbbiekben tárgyalom. A magyarlapádiak csujogattak az ünnepeken, a fonóban és a különböző mulatságokon. Különösen gúnyosak voltak a húshagyókedd — az ún. „lasata secului” - napjához kötődő szokások, amikor a legények a pártában maradt lányokat „kikiáltották”, valamint az ún. „barbunc”, vagyis a sorozáson elhangzott kuijongatások. Az egyik csujogatás így kezdődik: Hétfőn csinált édesanyám Hogy drága legyen nekem a világ... Ez egy 1872-ben gyűjtött csujogatásnak a változata, amelyet Asszonynépén gyűjtött loan Urban Iamic és Andrei Barseanu, és 1968-ban a „Doine si strigaturi din ardeal” („Erdélyi népdalok és csujogatások”) című kötetben közölték (460., 853. oldal). A román népköltészet különbséget tesz a „ráolvasás”, vagyis a varázslást kísérő szöveg és a varázslás között, ami „varázsigéket” kísérő gyakorlatra vonatkozik. A román népköltészetben fellelhetők a rövid 3-4 szóból álló varázsigéktől kezdve a hosszú, akár 400 szakaszból álló varázsigék is. A Magyarlapád község területén gyűjtött ráolvasások között vannak igézésre valók, ijedség és különböző betegségek ellen használatosak. 114
