Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Nemzetiségek Észak-Bácskában - Schwalm Pál: A magyarországi németek kultúrkincsei
Dr. Schwalm Pál ének. Közösen énekeltük és végül a dal az egész faluban felhangzott: ...Nincs már hazánk,... Szorgalmasan dolgoztunk Nappal és éjjel..., Saját házunkban Zárták be előttünk az ajtót, /: Ezért álltak férjeink Odakint a lövészárkokban :/” Mausz Katalin (71 éves) Székelyszabar tizenkét négysoros énekkel búcsúzott el szülőföldjétől. Sírása zokogásba fulladt. Bizony égő szemmel írom le: Németjeink nem a hazára hárították a felelősséget, ellenkezőleg, kis batyujukkal a kezükben énekelték: Élj boldogan hűséges hazánk, Légy üdvözölve ezerszer. Hasonló hangon énekelt Hajóson Fuszenecker Mária (48 éves), Umenhoffer Judit (54 éves) és Pataki Terézia (47 éves). Schauer Mária (64 éves) Csávólytól is szomorúan búcsúzik el: „Élj boldogan te szép ország,... Sohasem felejtelek el.” Mitzinger Éva, szül. Weber (64 éves) így imádkozik: „Úristen, ki vagy a mennyekben- Hallgasd meg kérésem és kérlelésem, /: Engedj vissza szeretett hazámba, Hadd lássam még egyszer viszont. :/” Ezernyi családban találtam népdalokat, az emberek szívesen fogadtak és segítettek. De jó néhány énekért azért keményen meg kellett dolgoznom. Sok üresjáratom is volt. Néhány faluban utcákat kellett végigházalnom hiába. A sok kudarcra csupán egy-két tipikus esetet említek. 1991. július 9-én Lippón jártam. Rekkenő hőség, a kocsiban 49 fok. A falu előtt egy fa alatt az átizzadt ruhámat cseréltem ki. A községházán hat nevet és címet adtak, ahol esetleg sikerrel járhatok. Az egyik asszony abbahagyta az istállói munkát, s míg a szép szobában a felvételre készültem, ő átöltözött. — Szívesen segítek, de csak altot énekelek. Elindultunk egy szopránt kereső útra. Hiába. Egy 72 éves, a kertben dolgozó asszony segített volna, de az internáló tábort megjárt férje ehhez nem járult hozzá. Az „altos” asszony magamra hagyott. Házalás árán eljutottam Bock Zsuzsanna 82 éves nénihez. Kacsát vágott. - Hogyne segítenék, a kacsa megvár. Persze hogy ő is átöltözött! Vagy tíz szép népdalba kezdett, de egyetlen versszakot sem tudott már befejezni. — Nahát, mindent 14
