Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Észak-Bácska fővárosa - Kovács Erika: Majorcsics Jenő bajai sablon- és hengerkészítő műhelye
Kovács Erika maradt. Egy-két áttételen keresztül jutott el hozzá (Tapodi Lászlóhoz) a megrendelők elképzelése. Annyit tudott meg a festőktől , hogy egyes minta „ment vagy nem ment”. Az újabb terjesztési eljárás pedig abból állt, hogy a „sikeres” mintákat áttették az egyik országrészből a másikba. Összefoglalva az eddigi mühelytörténetet láthatjuk, hogy a sablonkészítő kisipari műhely 1895 után alakult Baján. A Majorcsics Szilveszter által alapított műhely az Alvégen, a Pásztor utcában volt. Ebben az időben 40 ember dolgozott a műhelyben (volt közöttük olyan is, aki még templomfestési munkákat is vállalt), de egyre többen „gyártják” a polgári ízlésű sablon- majd később hengermintákat. Majorcsics Szilveszter halála után a műhely vezetését ifj. Majorcsics Jenő nagybátyja vette át. Tekintve, hogy a sablonminta-készítés a műhely- és a család életében végig meghatározó a hengerkészítéssel együtt, elkészítésének módját szeretném bemutatni. Mivel két különböző falfestési technikát előállító eljárásról van szó, nehéz időben szétválasztani, hogy mikortól készítették az egyiket majd másikat, mert napjainkig foglalkoztak mind kettő előállításával. A sablonminta úgy készült, hogy az általában Majorcsics Szilveszter által lerajzolt mintát kiszínezték, színre bontották, majd színenként külön kivágták, és ez lett az anyaminta, amit később sokszorosítottak. Minél színesebb volt a minta, annál több lemezre volt szükség. A sablonnal történő falfestés időigényesebb, de egyben művészibb színvonalú is, mint ami a gumihengerrel készíthető. A később megjelenő, egyre divatosabb henger mellett a sablonnal való mintázás sem halt ki. Az igényesebb festők és megrendelők még a mai napig is használják. A sablonkészítést mindvégig ugyan azokkal a gépekkel végezték, mint nagyapjáék, vagyis egy német géppel, ami úgy működött, mint a varrógép. A legutolsó műhelytulajdonos, Majorcsics Jenő maga is csináltatott egy ilyen kis gépet, de nem volt olyan tökéletes, mint a régi. „Azon [a gépen] dolgozom én is - mondta Majorcsics Jenő amivel még a nagyapáék. Még az van meg, egy nagyon egyszerű kis német gép, ami varrórendszerrel működik. Egy csapágy sincs benne, golyókon szalad, úgyhogy állandóan dolgozni kell. Azért is kell nekem fólöltözni ilyen koszos ruhákba, mert spricceli az olajat. De a mai napig azzal készítem. Csináltattam én már ugyanilyet, de nem olyan tökéletes. Kis gépecske, benne van alul egy kis kés, amivel állítani lehet a mélységet, tehát leteszek 10 db papírt, le van szögelve, és akkor beállítom a kés mélységét, hogy mennyire menjen le. És akkor van egy villanymotor gumiszíjjal, hogy jobbra-balra tudjak vele menni, le-föl csattog a kés rája. Olyan gyorsan, hogy szépen vágja a mintát.” Ma már nem emlékeznek arra, hogy régen mennyiért árusították a sablonokat, a mai ára 200 Ft. Hol vagyunk már a 19. század fordulójához képest, amikor még 30^10 munkás készítette a kisipari sablonkészítő műhelyben a mintákat! A sablonkészítés divatja a 20. század első két évtizedére „megkopott”. Megjelent a gumihenger, ami ha nem is teljesen, de kiszorítja a sablont a falfestési eljárások közül. A sablonkészítés még 30^10 ember munkáját igényelte, szemben a gumihengerrel, ami szinte családi vállalkozásnak mondható. A Majorcsics család újból váltani kényszerült, hogy elnyerje a megrendeléseket. 90
