Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Észak-Bácska fővárosa - Bárth János: Istvánmegye
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998. Baja, 1999. 61-66. p. Bárth János Katona József Múzeum, Kecskemét Istvánmegye A 18. századi Baján gyakran szóba került az Istvánmegye helynév, amelynek a köznapi beszédben valószínűleg háromféle jelentése élt egymás mellett. Mégpedig: Istvánmegye, mint puszta, Istvánmegye, mint falu és Istvánmegye, mint érseki majorság. 1. Baja város történelmi belterületétől északra egy olyan földterület feküdt, amelyet a 18. században legtöbbször az Istvánmegye névvel jelöltek. A puszta gyanánt értelmezett istvánmegyei földek hovatartozásáért az 1720-as és az 1770-es évek között csaknem félévszázadon át pereskedett a bajai uraság és a kalocsai érsekség. 1770. május 6-án végül Grassalkovics Antal, a bajai uradalom földesura kapta meg Istvánmegyét.1 Cserébe átadta az érsekségnek a Jankováctól északra fekvő, ugyancsak vitatott jogállású Kélest.2 1770-ben tehát látszólag eldőlt Istvánmegye sorsa. A kalocsai uradalom irataiban azonban meglepő módon továbbra is emlegettek Istvánmegye nevű érseki prédiumot. 1775-ben például az érsekség bérbeadta az istvánmegyei Zöld diófa vendéglőt és az istvánmegyei bordézsmát. 1772-ben Szeremle istvánmegyei szántóföldeket vett árendába az érsekségtől.3 Ez a látszólagos ellentmondás valószínűleg abból adódott, hogy amikor 1770-ben a bajai uradalom megkapta Istvánmegyét, a korábban Istvánmegye néven emlegetett nagy terület északi része továbbra is a kalocsai érsekségé maradt. Az érseki gazdasági hivatalok a maradék északi részt változatlanul az Istvánmegye helynévvel jelölték egészen 1782-ig, Szentistván falu újranépesítéséig. Ettől kezdve a maradék istvánmegyei föld szentistvánivá vált. Azok az érseki épületek és intézmények, amelyeket 1782 előtt az „istvánmegyei” jelzővel illettek, 1782 után a „szentistváni” jelzőt kapták. 2. Baja város történelmi belterületétől északnyugatra, illetve az 1782-ben Pandúr falu népének átköltöztetésével újranépesített Szentistván falu házaitól délnyugatra, az 1782 előtt Istvánmegyének nevezett földterület nyugati szögelletében a 18. század középső harmadában kis falucska formálódott, amelyet Istvánmegye néven emlegettek. Szerepelt Kakas, Kakasfalu néven is. Valószínűleg az 1740-es, 1750-es években építettek itt házat néhányan az érseki majorsági épületek környékén az érseki tisztek engedelméből. A letelepedők jogállása talán az ún. majorsági zsellérekéhez állt közel. A kis falu 1770-ben a Grassalkovics uradalom kötelékébe került. 1776-tól már pecsétje is volt. Pest-Pilis-Solt 1 KAPOCS - KŐHEGYI 1987. 234. 2 Kalocsai érseki Levéltár (a továbbiakban: KÉL.) - Gazdasági Levéltár (a továbbiakban: II.). 1784. évi uradalomleírás. 135. 3 BÁRTH 1997. 62., 128. © Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, Kecskemét
