Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Nemzetiségek Észak-Bácskában - Schwalm Pál: A magyarországi németek kultúrkincsei
A magyarországi németek kultúrkincsei Még a petróleumlámpás időben születtem, amikor az emberek a hosszú téli estéken a kályha melege mellett, fonott széken ülve mesével, népdallal, vidám falusi történetekkel, háborús emlékek felidézésével, a gombos harmonika hangja mellett mulatták az időt. 3. Gyermekdalok - játékok - mondókák. Ezekből két kötet jelent meg Bécsben. A hazai óvónők szívesen használják. 4. Vidám falusi történetek. A legtöbb valóban megtörtént eseményről szól. Két kötet jelent meg ebből a műfajból is. Értékük a szórakoztatás mellett az, hogy szinte valamennyit nyelvjárásban gyűjtöttem. 5. Szokások újévtől szilveszterig. Minden szokásnak megvan a két évszázad alatt kialakult pontos forgatókönyve. Az újév, a három királyok, farsang, húsvét, május 1., búcsú, zarándoklatok, a szüret, kukoricafosztás, karácsony, disznóvágás, fonóesték, szilveszter, keresztelés, bérmálás és a temetkezés rendjét, szokását sikerült rögzítenem. 6. Költemények. A legtöbbet Babarcon László Terézia asszonynál találtam. Mint mesélte, belső kényszer hatására ír verseket már hosszú évek óta. A legtöbbet a 91 éves édesanyjához írta. Szól a gyermekkoráról, megírja az évszakokat, álmaival ismertet meg bennünket, a falu ünnepeit énekli meg. Gyönyörű kertjük, a pompázó virágok, a szüreti idő, a harangszó, még a paprikafóld tűzpirossága is versírásra ösztönzi. 7. Babona, boszorkánytörténetek. A 20-30-as években még minden német faluban „éltek” gonosz szellemek, boszorkányok. Sok történetet vettem fel, amelyek a boszorkányokkal kapcsolatosak. Vaskúton ma is megvan az a szűk köz, amelyet „Hexagässl”-nak hívnak az idősek máig is. Éjjel senki sem mert ebben a közbenjárni. A nép sok bajt, balsikert, betegséget - állatok esetében is - a kulcslyukon is átjáró boszorkányoknak tulajdonított. 8. Javasasszonyok receptjei. A legtöbb faluban még nem volt orvos. Javasasszonyok „gyógyították” a beteg embert. Ezek „receptjeit” is feljegyeztem. A „gyógyítás” során nagy szerepet játszott az éjfél, a holdfény, az eresz, a trágyadomb, az ima, a szenteltvíz, a kocsikerék, a gyertya. A fej- és fulfájás, szemgyulladás, orbánc, szájpenész, az összes belső szervi betegségek, gyomor- és bélpanaszok, csontficamok, daganatok ellen volt a javasasszonynak „receptje”. Ha a gyerek nem tudott aludni, egy kocsiabroncson kellett átlépnie és három Miatyánkot elmondania. Ezt kilenc napon át éjfélkor a kocsiúton át kellett lépnie, és egy tojást erős cérnával meg kellett kötni és a tűz fölé tartami. Ha a tojás szétpattant, akkor a gyereknek gyomorfájása volt, ekkor lapos kenyérbélbe egy égő gyertyát tettek, ezt rárakták a hasra, erre egy tejesköcsög került, az oxigénhiány „kihúzta” a betegséget. Ha egy gyerek nem aludt, az anyának az ágya alá kellett bújnia, ott addig forgolódott, míg valaki meg nem kérdezte, hogy mit keres ott. „A gyermekem nyugalmát.” Ekkor elaludt a gyerek. Ha valakinek kificamodott a bokája, az Űrnapján a templomban megszentelt koszorúról le kellett venni a szalagot, azzal betekerték a bokát. És a beteg meggyógyult. Sok gyereket „megbabonáztak”, ilyenkor az ajtó elé egy felfordított seprűt kellett állítani, azon nem mehet át a boszorkány. Kinél lehetett még anyagot gyűjteni? Az idősebb generációnál, a nagyszülőknél. A vaskúti Krix Julianna, szül. Kohl, közel a 80-hoz szívügyének tekintette munkánkat. 17
