Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Nemzetiségek Észak-Bácskában - Schwalm Pál: A magyarországi németek kultúrkincsei
Dr. Schwalm Pál De. Tolna megye egyik falujában a sváb nyelvjárást beszélték, akkor a germanista rögtön tudja, melyik faluról van szó. Több évi próbálkozás után a falu egyik egyházi vezetője - akitől nem is kértem segítséget - levélben értesített, hogy a faluban talált egy férfit (P. J-t) és egy asszonyt (H. F-nét, Katalint), a címüket is megadta, akik sokat mesélnek és énekelnek, de először őt keressem fel. Megköszöntem a segítséget és megadtam érkezésem pontos időpontját. Két órát váratott magára a plébános úr. Mellém farolt vadonatúj VW-jével, amelyet bizonyára a német hívők „támogatásáért” német honból kapott. Ugyebár megérti, hogy hivatalomban holmi német ügyekről nem beszélhetünk, így menjünk rögtön P. J-hez. Átadott a 70 éves férfinek és eltűnt. Az ember, aki éppen trágyát hordott az istállóból, szép állataival dicsekedett, átöltözött. Mesélni? Mesét, mondát? Olyat nem tudok. — Hát nem volt itt Önnél az a pap? — Soha még ide nem tette be a lábát\ Elmentem Katalin asszonyhoz. Volt néhány régiségem, mozsár, vasaló, fonószék, meg ilyesmi, de azokat megvették már a németek. Énekelni sosem tudtam. — A plébános úr nem volt itt? — Még sosem járt nálunk. Visszamentem a plébániára, hogy megköszönjem az aljas csapdát. A szakácsnője csak ennyit mondott: ...aszonta, hogy csak hónap gyün vissza. A dalok kottáját feleségem, ének-zenetanár készítette. Sokszor, pl. egy Betlehemes- játékon egy hétig is dolgoztunk. Ha egy 86 éves idős asszony nagyon halkan és bizonytalanul énekelt, egy-egy sort néha tizenkétszer is vissza kellett játszanom, hogy a kotta megfeleljen a tudománynak is. Feleségemet mindig „megdicsértem”: „Hát, Mozart nem vagy!” Minden elkészített ének másolatát a freiburgi Volksliedarchiv megkapta. De minden néprajzi könyvemet is elküldtem Freiburgba is. Prof. Dr. Gottfried Habenicht 1997-ben kiadott 583 oldalas „Pipatsche un Feldblume vur dr Heed” című könyvében 107-szer hivatkozik néprajzi munkánkra és sokat idéz könyveimből. Ugyanez a szerző az 1996-ban kiadott „Leid im Lied” című 472 oldalas munkájában a kelet-német láger, kitelepítési és elüldözési népdalokat gyűjtötte össze. Valamennyi ilyen témájú énekemet is hozza és taglalja. Munkánkat számtalan könyv, folyóirat és újság értékelte. 2. Mesék. A legtöbb mesét Hajóson és Bár községben vettem fel. Ezek magva sokszor Grimm, Hauff és Busch meséire vezethető vissza. A mesék is szájhagyomány útján terjednek. Kurt Waselowsky mondja, hogy a mese sosem kész, mindenki a maga érzelem- és lelkivilága szerint elvesz, vagy hozzátesz valamit, nincs két egyforma szövegű mese. A bári Jung Borbála a 30-as években, négy éven át a 75 éves Kern György cselédje volt, mint nagylány. A mezőgazdasági munkák közben és azok szünetében mindig szép mesékkel szórakoztatta a lányt. Ezeket jól megjegyezte és még ma is el tudja mondani. A hajósi Kübler Máriának sok mesét köszönhetek. A családjában kedveltek voltak a népi mesék. Sok mesekönyvük is volt, de ezeket 1944-ben el kellett égetniök. Beteg vagyok, éjjel keveset alszom, így az ágyban ülve elmondom magamnak meséimet és igyekszem ezeket megszépíteni. Ez az újjáteremtés formálja, alakítja és gazdagítja meséinket. 16
