Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998 (Kalocsa, 1999)
Nemzetiségek Észak-Bácskában - Schwalm Pál: A magyarországi németek kultúrkincsei
Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1998. Baja, 1999. 11—18. p. Schwalm Pál Baja A magyarországi németek kultúrkincsei Rövid írásomban szándékolt fegyelemmel csak a címnél szeretnék maradni. Néhány gondolattal azonban kötelességem érzékeltetni, hogy ez a népcsoport - velem együtt - miért áll a naplemente előtt, miért asszimilálódott és olvadt bele a magyarságba, írásom bevezetését azért érintem csak visszafogott rövidséggel, mert sokan nem szívesen olvasnak - hallanak erről a témáról, de a médiák is nehezen szánják rá magukat e tárgykörnek a közlésére is. A múlt évben „Requiem a magyarországi németekért” címmel hosszabb dokumentumot írtam. Ezt az írást is csak Ausztriában és Németországban olvashatták a százezrek. A történelmi tényeket nem szabad elhallgatni. Őseinket, a betelepülőket Magyarországra behívták, hogy a török hódoltság után a mocsarak és a lakatlan pusztaság helyén virágzó kultúrát teremtsenek. Ezt mérhetetlen ember- és véráldozattal meg is tették. 1787-ben Magyarországon 1.200.000 német élt, 1900-ban számuk már 1.999.060- ra növekedett. II. József uralma óta az első világháborúig egymillió asszimilálódott. A trianoni határokon belül 1920-ban még 551.211 német élt, 1930-ban a németek száma 650.000 volt. Úgy tudom, hogy a legutóbbi népszámlálás alkalmával már csak néhány ezer német vallotta magát német anyanyelvűnek és német nemzetiségűnek. Hogy erről a Statisztikai Évkönyvek miért hallgatnak, annak bizonyára politikai oka van. Hivatalos adatok szerint napjainkban még 220.000 német él Magyarországon. Az 1980-as népszámláláskor 11.310-en, 1990-ben, a fordulat évében 30.824-en vallották magukat német nemzetiségűnek. És hol van a többi? Hat évtized tapasztalatai erkölcsi alapot adnak arra, hogy kijelenthessem, hogy a hazai németség, mint az oldott kéve széthullott, a közeli teljes kihalása előtt áll. Németellenesség már a múlt századi nagy költőinknél is olvasható. Ady — aki szerint már Szent István volt az első szemétszállító - és köre ezt tovább szította. A kitelepítést azonban a népi írók Szabó Dezső, Illyés Gyula, Veres Péter, Féja Géza és sokan mások szellemben előkészítették és követelték. A kitelepítés megbontotta a hazai németek területi és nyelvi egységét. És az a tény, hogy az itthonmaradottak vagyonát, házát a magyar állam elvette, és őket napszámos- és cselédsorsra kényszerítette, máig is maradandó lelki és idegi sebeket ejtett a még itt élő „sváb” népen. © 1999 Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Múzeumi Szervezete, Kecskemét
