Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
A Duna és a Tisza között
Kőhegyi Mihály - Rózsa Gábor Őfelségének és az országgyűlésnek nyújtsa be.”15 Ternyey János és Lippert Gábor 1727-ben sószállító csatornát javasolnak Tiszadob-Debrecen-Sárrét-Csongrád útvonalon a Körös beiktatásával.16 De a helyzet még nem volt érett a cselekvésre. Bár akadt egy bátor katona, bizonyos Gödör főhadnagy, aki néhány kardvágással már 1787-ben „megoldotta” a Tisza rakoncátlan baloldali mellékfolyóinak gordiusi csomóját.17 (2. kép) Témánk szempontjából azonban az a csodálatos Gödör főhadnagy „huszárvágásában”, hogy végül egy hosszú nagyot is csapott a kardjával, s Csongrádtól Kecskeméten át csatornát nyitott a Dunáig, Csepel szigeténél érve el azt. Elméleti alapon négy híres mérnök (Bállá, Mair, Maretits és Turnier) együtt rajzolták be 1786-ban a Kárpát medence hidrográfiai térképére a Baja-Szeged és a Pest-Szolnok közötti tervezendő csatornákat. Valószínű, hogy akadt még több naív vagy „tudós” álmodozó is, mígnem 1789-ben Franzi Schönstein udvari tanácsos már kifejezetten utasította az építési igazgatóságot a kérdés tüzetes vizsgálatára. A szolgálati út - természetesen - magyar emberhez lejtett, aki Nagykőrösön született és megyei mérnökként a Vízépítési Igazgatóság kerületi mérnöke is volt.18 Bállá Antal (1739-1811) földmérő és vízépítő mérnök, a nagykőrösi krónikaíró fia Nagyszombatban és Szempcen, a Collegium Oeconomicum-ban végezte tanulmányait. Rövid Nógrád megyei működés után Pest vármegye mérnöke lett és a Dunától a Tiszáig terjedő, még soha nem volt részletességű felmérést készített. 1791-ben a megyei közgyűlés megbízta a Dunát a Tiszával összekötő csatorna előtervének elkészítésével. Bállá az építési igazgatóság adjunktus másodelnöke, Sax János Zakariás alárendeltségében kezdett a munkához. Magára is maradt benne keményen, így csak 1793-ra készült el. Bizonyára „ki is felejtette” a tervekből Sax nevét, így amikor a Helytartótanácshoz felterjesztették azt, egyszerűen nyoma veszett. Nosza elölről kellett kezdenie, így kerültek azok végre 1804-ben maga a nádor elé, aki 1806-ra újabb, még részletesebb terveket kért Ballátói.19 Fodor Ferenc 1957 előtt még találkozott egy 1791 - ben készült vízépítői tervei közül legértékesebb Duna-Tisza-csatorna tervének térképével: „kéziratban; ma is megvan” - mint írja -, s címe: „Exacta Tabula Planimetrica Regionibus Coeli attemperata Faciem Terrae inter Danubium et 15 BESZÉDES 1844. 30. 16 TAKÁTS 1904. 319. 17 Az Ungot és a Latorcát nem engedte a Bodrogba folyni, hanem Csopnál bevezette a Tiszába. A Tiszának pedig még Újlaknál elkapta a bokáját, és az Ecsedi lápon át bevezette Debrecenbe, s közben „felvette” onnan a Szamost és a Krasznát is. Az így egyesült „hajdú”-vizeket a Hortobágyon át Kunhegyesnél vitte a Tiszába, de levitte Gyulára is, miközben elmetszette a Berettyót és a Körösök nyakát, majd a Hármas Köröst is „meglovagolva” egy kanálissal Csongrádnál ért a Tiszához ki. Gyuláról még felfelé Nagyváradnak, és lefelé Aradnak indított egy-egy csatornát a Maros vízgyűjtőjének ellehetetlenítésére. Csatornáit - persze - „csúcsra járatta”, mert a legvadabb lejtésű szakaszokkal párhuzamosan kis malomtavak sorát kapcsolta be a koncepciójába. ( MOL. S. 12. Div. XIII. No. 104.) 18 FODOR 1957. 17. 19 DOMANOVSZKY 1925. 680. 156
