Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
A Duna Mentén
Bronzkori temetkezés Solton bekarcolt vonalak futnak körbe vízszintesen, a fülön függőlegesen. A bekarcolást mészbetéttel töltötték ki. Az edény formájában teljesen azonos az összes lelőhelyen előkerült ilyen típusú bögrével, a díszítés kialakításánál viszont nem lehet megfigyelni a tekercselt pálcikás technikát. A tekercselt pálcikás díszítési módot a kisapostagi kultúra népe alkalmazta. Méri István véleménye szerint - aki ezzel a technikával részletesen foglalkozott - azért, hogy a mészbetét-ágy ne sima, hanem recés legyen, s így a mészbetét jobban megtapadjon benne.8 Ennek kialakítására egy vékony pálcikát tekertek körbe valamilyen, általunk nem ismert anyaggal, és ezt nyomták be az agyagba. Azóta kiderült, hogy a tekercselt pálcikás díszítési mód és a mészbetét között nincs ok-okozati összefüggés. A kultúra korai időszakában ugyanis nem töltötték ki mésszel a benyomott díszítést. Az ilyen típusú bögre ott van a kulcsi temetőben, Kisapostagon, és Szalkszentmártonban is. Még egy töredéket mutatok be: egy díszített peremtöredéket, melynél a díszítés módja és elhelyezése ugyancsak a kisapostagi kultúrára jellemző. A peremet kívülről beböködésekkel díszítik, a díszítőmotívumok is, a vízszintes vonal és a zegzug-minta is jellemzőek a kisapostagi kultúrára, a beböködés módja azonban más, nem feleltethető meg a klasszikus tekercselt pálcikás technikával. Bronzok három sírból kerültek elő, két csontvázas és egy hamvasztásos sírból. A hamvasztásos sírban egy szemüvegspirált és egy bronz spirálcsövecskét találtunk. Az 5. számú csontvázas sírból egy bronz spirálcsövecske töredékei kerültek elő. A legtöbb bronz az 1. számú sírban volt. Ezek egy része a sírban megőrizte eredeti helyzetét. Az előkerült bronzok a bronzkorra általánosan jellemző díszek, több kultúra hasonló korú temetőjéből is előkerültek. A már korábban említett szemüvegspirál és bronz csövecske mellett szív és félhold alakú csüngök, trapéz és téglalap alakú lemezek és félgömb alakú díszek kerültek elő. Ezek a díszek az általam említett temetők mindegyikében kivétel nélkül előfordulnak, de a késő-Nagyrév-Kisapostag-Vatya kultúra mellett más kultúrákban is megtaláljuk őket, így például a Szőreg-Perjámos és azt megelőző Pitvaros-csoportban is előfordulnak. Mielőtt a bronzokkal tovább foglalkoznánk, tegyünk egy kis kitérőt, és nézzük meg a temetkezési rítust, amely a régészeti korszakokban az egyik kifejezője egy adott közösséghez való tartozásnak. Előadásomban eddig három kultúra, esetleg három nép emlékanyagával hasonlítottam össze a solti temető anyagát. A nagyrévi kultúra kései időszakába tartozó kulcsi temetőben a halottakat elhamvasztották, kisapostagi kultúra temetőiben ugyancsak a halotthamvasztás szokása az általános. A vatyai kultúra korai időszakában ugyancsak teljesen általánosnak tekinthető a halotthamvasztás. Csontvázas temetkezések csak elvétve fordulnak elő. A kulcsi temetőben csak hamvasztásos sírok voltak, a kisapostagi temetőkben úgyszintén, a szalkszentmártoniban ugyancsak. A dunaújvárosi temetőből mindössze két, oldalára fektetett zsugorított csontváz került elő, az egyik mellett kisapostagi típusú kis bögre, a másik mellett bronz spirálcsövecskék voltak. A solti 1. számú sírnál a megmaradt váz-rész alapján látható, hogy a halottat zsugorítva, az oldalára fektetve helyezték el, hasonló módon, mint a dunaújvárosi temetőben. 8 MÉRI 1942. 111
