Romsics Imre - Wicker Erika (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1997 (Kalocsa, 1998)
A Duna Mentén
Somogyvári Agnes Lelőhelyünktől délre, a Szőreg-Perjámos-kultúra területén figyelhető meg ez a temetési rítus. A halottat oldalára fordítva, mégpedig nemek szerinti elkülönítésben a jobb illetve a bal oldalukra fektetve, É-D-i irányba tájolva temették el. Hasonló módon temetkezett a Pitvaros-csoport is, mely a Szőreg-Perjámos-kultúra népét megelőzve élt a Dél- Alföldön. Több kutató véleménye szerint a két nép között szoros rokonság volt. A bronzkorból a kultúrák közötti kapcsolattartásnak több példáját is ismerjük. Egy kultúrára jellemző kerámia feltűnése egy másik kultúrában általában kereskedelmi kapcsolatra utal. Ennél sokkal szorosabb együttélést jelent az, amikor egy kultúra temetőjében az általuk használt temetési rítustól elütő, idegen rítus tűnik fel. Ez figyelhető meg a vatyai kultúra és a Szőreg-Perjámos-kultúra között is. Az ilyen jellegű együttélésre főleg a vatyai kultúra kései, ún. Vatya-IIl. időszakából ismerünk példákat, amikor a hamvasztásos sírok között feltűnnek a szőregi csontvázas sírok. A kapcsolattartás sokkal korábban is szorosabb lehetett - erre utalnak a szőregi temető sírjai között előforduló nagyrévi temetkezések, s talán a solti temetőben a hamvasztásos sírok közötti csontvázas sírok is. A kitérő után pedig térjünk vissza a bronzokhoz. Az egyik csontvázas sír koponyáján fejdíszének bronzdíszei őrződtek meg eredeti helyzetben. Ez alapján sikerült a fejdíszt rekonstruálnunk. A szemüvegspirál, a félhold és a szív alakú csüngő, a trapéz és téglalap alakú visszahajtott végű bronzlemez, a spirálcsövecskék, a korabronzkor végi és a középső bronzkori leletanyagban nagyon nagy számban fordulnak elő. Mivel umasírokból kerültek elő, nem lehetett megállapítani, hogy milyen módon viselték őket, de ez a kérdés sokakat foglalkoztatott. Elsőként Hampel József tett kísérletet a viseleti rekonstrukcióra.9 1880-ban Ercsiben a Duna-parton került elő egy agyagedény bronzékszerekkel. Az előkerült díszekből Hampel két övgamitúrát állított össze, az övét trapéz és téglalap alakú veretek díszítették, a kapcsolódást az ún. lapátfejű tűk alkották, a spirálcsövecskéken pedig szív illetve félhold alakú csüngök fityegtek. A következő rekonstrukciót Mozsolics Amália készítette és az 1942-ben megjelent Kisapostag-kötetben közölte is.10 11 Ő egy melldíszt állított össze a trapéz alakú lemezekből és a szemüvegspirálokból. A Dél-Alfoldön kerültek elő olyan csontvázas sírok, amelyek alapján kiderült, hogy a ruha díszítésén túl fejdíszként is használták a bronzlemezeket. Banner János a Perjámos-kultúra ószentiváni temetőjében figyelte meg a félgömb alakú díszek fejdíszként való alkalmazását.11 A koponyánál a homlokon le egészen a halántékig sorjáztak a pitykék, valószínűleg egy kendő szélét díszíthették. Hasonló sírt közöltek a mokrini temetőből is.12 Ebben a temetőben két sírban még egy változatát figyelték meg a fejdísznek. A bronzlemezek, félgömbök és szemüvegspirálok úgy helyezkedtek el, mintha fátylat díszítettek volna. Az eddig említettektől eltér a Solton előkerült fejdísz. A bronzlemezek két sorban voltak, a 9 HAMPEL 1886. XC1II. t. 10 MOZSOLICS 1942. 11 BANNER 1929. 52-78. 12 GIRIC 1971. XXVI., XLVI. 1 12
