Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Hagyomány és művészet
népművészkedéssel sokkal többet lehetett keresni, mint az érseki uradalmakban végzett sokkal megerőltetőbb mezőgazdasági munkával. A védjeggyel ellátott kézimunkák eredetiségéért felelősséget vállalt a Földmíves Ifjúsági Egyesület vezetősége. A keresletet kiszolgáló úti-emléktárgy háziipar egyedülállóan a színes kalocsai népművészetet preferálta. A kalocsai népművészet ezen ága nyerte el a nagyközönség föl- tétlen szimpátiáját és tetszését, így minden anyagra és technikára a színes hímzés motívumait alkalmazták. A textíliák hímzésében és a pingálásban ez nem okozott problémát, mert beleillett egy félévszázados alakulási folyamatba. A bútorok, más faeszközök és a fazekas cserépedények kifestésével azonban a helyi ízléstől, valamint az anyag és technika harmóniájától idegen népművészeti árut hozattak létre. A jó kereseti lehetőség miatt az idegenforgalom számára létrehozták a specialisták ezeket a saját kultúrájukba nem illő darabokat, de magánhasználatba igazából sohasem kerültek. Az idegenforgalom gyors felfutásának egy jól átgondolt gazdasági és politikai háttér biztosította az alapját. Kalocsa polgármesterei felismerve a gazdasági lehetőségeket, föltétien hívei voltak e mozgalomnak. Az idegenforgalom, ezzel párhuzamosan a népművészeti áru iránti kereslet jelentős számú munkaerőt kötött le. Legnagyobb erénye a szabad női munkaerő foglalkoztatásában volt. Létrehozták a Városi Idegenforgalmi Bizottságot. Kiadták Kalocsa idegenforgalmi útmutatóját. A Városi Idegenforgalmi Bizottság már igyekezett összehangolni Kalocsa különböző látványosságait, így a kiadott útmutatóban a népművészet mellett fontos szerepet kapott a város különleges barokk képe, az érsekség műkincsei és iskolai, valamint a Főszékesegyházi Könyvtár. 1996. augusztus 15-én Aszódon tartottam előadást a gyöngyösbokréta és a népviselet együttéléséről, mely azóta már nyomtatásban is megjelent. Az említett tanulmányban a gyöngyösbokréta vezetőinek és közönségének ráhatásait elemeztem. A kalocsai népművészet és népviselet felfedezésének valamint a Gyöngyösbokréta mozgalom elindulásának idejére már kifejlődött a kalocsai múzeumi szóhasználat szerinti korai cifra kalocsai hímzés. Mivel a kalocsai és a Kalocsa környéki bokrétás csoportokban kizárólag fiatalok táncoltak - ellentétben más csoportokkal -, ezért természetesnek kell tartanunk, hogy a cifra kalocsai hímzés vált világszerte ismerté. A fehér alapon ragyogó színes virágok nagy hatással voltak a szemlélődőkre, ezért a vezetők a színek számának növelésére törekedtek. Ezen külső törekvés meggyökerese- désének a korábbi színesedési folyamat következtében nem volt akadálya. A nagyatádi pamutgyárból megrendelt fonalat Kalocsán osztották szét a bedolgozók között. A gyárilag színezett pamut meggyökeresedésével élénkebb lett a virágok színe, a fehér alapra varrva még nagyobb hatást értek el. A központosított pamutbeszerzéssel pedig egységesedett a hímzések színezése. A Gyöngyösbokréta vezetői különös gonddal válogatták ki a fellépésekre vitt ruhákat. Ellenezték és szó-szerint irtották a gyári termékeket - sík, csipke, betét, fűző, singlölés, díszpertli, selyemszalag - és a gépi riselint, ezzel kialakítva a gyöngyösbokrétás csoportok sajátos viseletét. A város és a szállások viselete ettől jóval gazdagabb és színesebb volt. Gyakran alkalmaztak gyári terméket és riselint, különös érzékkel komponálva, s megtalálva a viseletdarabok harmóniáját. A nyers157
