Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Hagyomány és művészet
anyagok, formák és kompozíciók gazdagsága tette lehetővé a korcsoportok, társadalmi rétegek és az ünnepi valamint hétköznapi alkalmak megkülönböztetését. A gyöngyösbokrétában kell keresnünk a kalocsai népviselet területi terjedésének okát is. Kalocsa vonzáskörzetében öt településnek volt bokrétás csoportja, úgymint Kalocsa, Homokmégy, Szakmár, Úszód és Géderlak. Kalocsa, Homokmégy és Szakmár népessége egyazon népcsoporthoz, a pota néprajzi csoporthoz tartozik. E volt kalocsai szállások népességének kultúrája alakította ki a kalocsai népművészetet, ezen belül a népviseletet. A református többségű, de református és katolikus vegyes lakosságú Úszód bár megtartotta hagyományos népviseletét, mégis néhány elemét átvette a kalocsai népviseletnek, így például a színespamukos pruszlikot. A Duna melléki református falvak között meghúzódó katolikus Géderlak viszont teljes egészében átvette a kalocsai gyöngyösbokrétások viseletét. A Cannes-i csoportkép kalocsai népviseletében például géderlaki lányok díszelegnek. Mivel a korai kalocsai hímzések és a kalocsai népviselet sosem voltak Géderlakon, ezért jól érzékelhető a Gyöngyösbokréta hatása. Géderlak szülötte volt dr. Kujáni Ferenc kanonok, érseki irodaigazgató, a Gyöngyösbokréta és a kalocsai népművészet legnagyobb támogatója. Egész életében szoros kapcsolatot tartott szülőfalujával, így a Gyöngyösbokréta elindulásakor azonnal megalakult a géderlaki csoport is. A látványos népviselet nélküli községnek nem lehetett nagyobb segítség mint az, hogy felölthette a néhány évvel korábban világkörüli hódító útjára indult új, színes kalocsai népviseletet. A Gyöngyösbokréta és a kalocsai népviselet vizsgálatából a mai napra is érvényes, fontos tanulságot szűrhetünk le. Napjainkban, amikor már nincs meg a népművészetet alakító, az újításokat kontrolláló társadalmi közeg, különös gonddal kell vigyázni arra, hogy a népművészeti bemutatók újításoktól mentesek, kizárólag hagyományőrzők legyenek. Nagy felelőssége van ebben a néprajzkutatóknak. Ami minisztériumi rendelkezések ellenére sem sikerült a Gyöngyösbokréta szervezésének időszakában, azt ma kellene végrehajtani. Célszerű lenne a NIT zsűrizéseit megreformálni. Egyértelműen meg kellene különböztetni a népi-iparművészeti és a népművészeti termékeket. A zsűrizési alkalmak ritkításával el kellene érni, hogy az egyes vidékeket legaprólékosabban ismerő néprajzkutatók lássák a pályaműveket, s velük együtt a szakmájukat kiválóan művelő mesteremberek is. Az együttes néprajzi és szakmai szemlélet az egyedüli üdvözítő megoldás. A reformok bevezetése sok szempontból hasznos lehet. Hagyományaink célszerű megőrzése mellett visszaadná a népművészeti és kézműves-ipari alkotások előállításának presztízsét, védené azoknak a népművészeknek és népi-iparművészeknek az érdekeit, akiknek alkotásai valóban magas színvonalúak és a helyi hagyományoknak megfelelőek. Az eddig felvázolt, esetleg említés nélkül maradt, de a tanulmányokban szereplő eredmény mellett számos lehetőség akad még, melyeket egyenként vizsgálat tárgyává kell tennünk. Különösen fontos kérdés az, hogy milyen hatással volt a kalocsai népművészet a környező településekre. Ebből a szempontból vizsgáltuk a gyöngyösbokréta hatását Úszód és Géderlak szemszögéből. Hátra van azonban még a szomszédos sváb, rác, tót és egyéb magyar települések vizsgálata. 158
