Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Régmúlt emlékei Félegyháza környékén
rong alakú fibulát ismerünk (PÁRDUCZ 1959. 376., XXVIII. 6-8., 10., 14. t.).19 E korongfibulák Párducz szerint „szarmata-gót” ízlésű pontusi műhelyek termékei. Hasonló kaukázusi példányok IV-V. századi leletkörnyezetben fordulnak elő (PÁRDUCZ 1959, 377). A mi téglalap alapú, csonkakúp alakú példányunknak szinte tökéletes párhuzamát ismerjük Ároktő-Szivárgócsatomáról (LOVÁSZ 1992. 32., 34-35.). Fontosnak tartjuk kiemelni a keleti kötődések mellett a temető római kapcsolatait, melynek segítségével talán sikerül a temetőt térben és időben elhelyezni! A temetőből három, feltehetően római eredetű, üvegpohár került napvilágra. A tölcséresen kihajló peremű, hasas szürkésfehér poharaknak távoli párhuzamait találhatjuk meg Pannóniában. Kisárpás-Mursellán (BÍRÓ 1959. 173-177.), Ságváron (SZ. BURGER 1966. 99-234.), Csákváron (BARKÓCZY - SALAMON 1968. 30.) IV. század közepén-végén használt temetőkben kerültek napvilágra közeli-távoli rokon példányok (BARKÓCZY - SALAMON 1968. 29-31.). Sarmatiaeban Tá- pé-Malajdok, Csongrád-Kenderföldek, Magyarhomorog (PÁRDUCZ 1959 AAH 1959, 309-398, BARKÓCZY - SALAMON AÉ 1968. 32-36.), Bugac-Pusztaháza (PÁRDUCZ 1972. 115-118., 121-122., 126-129.), Hortobágy-Poroshát, Lászlófalva (PÁLÓCZI - HORVÁTH 1976. 73-75.), Szabadszállás (H. TÓTH 1971. 115-138.) területéről származnak többé-kevésbé hasonló IV. századi végi V. század eleji üvegpoharak. Pannóniában az üvegkészítés hanyatlása 375 után következik be, ez időtől az üvegek vastagabb falúak, durvábbak lesznek. A mi poharaink még a korábbi típust képviselik. A keresztény későrómai pannóniai temetőkben az üvegpoharak üveg- vagy agyagkorsóval kerülnek elő. A 148. sírban, mint azt már említettem, üvegpohár- agyagkorsó együttest találtunk. Ezek szerint e közösség ismerhette e későrómaikeresztény szokást vagy annak külső - tartalom nélküli - megjelenési formáját.20 A római pénzek, az üvegedények, a ládikaveretek valamint a település(ek) nagy számú terra sigillata töredékei eleven szarmata-római kapcsolatokra utalnak. Ezek nem feltétlenül hadi eseményekhez köthetők. Létezett a rómaiak és a barbárok, így a szarmaták között békés kereskedelmi kapcsolat is. Pannónia és Sarmatiae közötti (illetve onnan tovább Dacia felé vezető) kereskedelmi utak létét és nyomvonalát többen próbálták bizonyítani illetve rekonstruálni a római eredetű leletanyag (terra sigillata, üvegedények, pénzek) alapján. (FITZ 1963-64. 82-83., GABLER 1968. 212., 239, H. TÓTH 1971. 136-138., KŐHEGYI 1972. 106-110., M. NEPPER 1982. 237-238., KULCSÁR 1989. 88-90.). Feltehetően lelőhelyünk közelében haladt el az a két fontos kereskedelmi útvonal, amely a leletanyag alapján - legalább is a Tiszáig - a IV. század végéig - V. század elejéig létezett. Az egyik Aquincumból indult ki és Parthiscumig (Szeged) vezetett - nagyjából az E5-ös út nyomvonalán Aquincum (Budapest)-Üllő-Ladánybene-La- josmizse-Kecskemét-Kunszállás-Szeged útvonalon (FITZ 1963-64. 82-83., KULCSÁR 1989. 89.). Az újabb feltárások fényében pontosíthatjuk ezt az útvonalat. A M5 52. lelőhely (Kecskemét-Belsőnyír), és az M5 147. lelőhely (Kiskun- félegyháza-Kővágóér)21 nagy számú római eredetű leletanyaga (terra sigillata, üveg65
