Székelyné Kőrösi Ilona (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében 1995-1996 (Kecskemét, 1997)
Hagyomány és művészet
Palócz Árpád vásári fajátékai évtizedekig a jászberényi búcsúk jellegzetes ajándéktárgyai voltak. Piros, kék, fehér és sárga, helyenként feketével kontúrozott, festett, már-már primitíven egyszerű játékszereit otthon található anyagokkal, mint konzervdoboz, papírtálca egészítette ki, befestette őket, esetleg aprócska, egyszerű virággal díszítette, s összeállította tologatós, dobolós kedves emberkéit, tálból csipegető madárkáit. A szükséges ember- és madárformát egyszerűen esztergált tűzifából alakította többféle célra a festés különbözőségével. Játékai az előbbiek mellett csat- togós madárka, kereplő, kerekes kocsi egy vagy két lóval többféle méretben, bölcső, talicska, tragacs és hintaló, igazi játékok a kicsiny gyermekek számára, melyek mindegyike a naivan elnagyolt kivitelezés ellenére is rendkívül kedves tárgyak, talán mert a készítő kivételesen tisztességes emberi magatartásáról tanúskodnak. Palócz Árpád úgy készítette játékszereit az emeletes panelépületek árnyékában álló kicsiny fehérfalú házának udvarán, mint aki nem is látja rohanó világunk másféle alakulását. Ugyanígy ülhetett itt bő negyven évvel korábban, amikor hozzákezdett a játékkészítéshez. Négy gyermeket nevelve keresetét próbálta ily módon kiegészíteni. Hírét hallotta, hogy a ceglédi Ványi-féle játékgyárban, ahol egyszerű, színes fajátékokat készítettek nagyobb mennyiségben, lehet munkát vállalni, mégpedig házalni az itt készült játékszerekkel. Ettől kezdve Palócz Árpád rendszeresen járta az utat Jászberény, Cegléd, Mátraverebély-Szentkút és más búcsús és vásározó helyek között, mindig kerékpárral. Amikor néhány év elteltével megszűnt a gyár, már ő maga készített vásárfiát, melyekről kis idő múltán Magyarország észak-keleti részén sokan felismerték őt. Szerény tisztesség kísérte életét, nagy meglepetés akkor érte, amikor életének utolsó évében, kérésünkre kilépett a sokszor végigjárt keretekből, az élő népművészet legrangosabb fórumán kapott helyet játékaival. Itt is a szokásos csendes megszállottsággal készítette és árusította játékszereit, s mire felocsúdott, az érdeklődők mindent elkapkodtak, gyermekek sokasága szaladgált körülötte a puritánul kialakított, színes tarkasággal mozgó, falusi vásárokhoz szokott örökéletű játékaival. Talán éppen az életének utolsó évében ért siker eredményeképpen most családja folytatja e különös tárgyalkotó tevékenységet, igaz mellékfoglalkozásként, de kitüntetett figyelemmel és tisztelettel készítik a Palócz Árpád néhai játékaival teljesen azonos, már ismert darabokat. Szemerédi Győző egy másféle alkatú személyiség, nyitottan vidám, mindig tréfálkozó örök vándor. Három évtizeden át igazi cirkusszal járta az országot, majd ezzel felhagyva a mátrai fafaragóktól kapta a játékkészítés s egyéb használati eszközök készítésének ötletét. A kereplő, a csattogós szárnyú lepke, vesszőparipa és más tologatós játékok a vásározás kezdetét jelentették nála a búcsús kegytárgyak és a konyhaeszközök készítése mellett. Szemerédi Győző mindig gondosan figyeli a játékok különböző kínálatát, tájékozódik könyvekből, katalógusokból és a kereskedelemből, feleségével mindent elkészít, ami nekik tetszik, ami egyszerű és szerintük szellemes. Éppen úgy merítenek a hagyományos vásári játékok köréből, mint a jó kisipari játék- kínálatból - egyszerű óra, tangram, mozaikrejtvény -, a szakkönyvek játékbőségéből - ördöglakatok számos változata -, vagy a különböző népek játékainak világából - pörgettyű, nyüs-nyüs, ugráló pojácafigura, jojó. Vérbeli vándorárusok, a hagyomá115
