Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Pálmai Rita: A Szabó Kálmán vezette Városi Múzeum tevékenysége a korszak kecskeméti sajtójában
1U PÁLMAI RITA (KATONA JÓZSEF MÚZEUM) A Szabó Kálmán vezette Városi Múzeum tevékenysége a korszak kecskeméti sajtójában Szabó Kálmán 1945-ig vezette Kecskemét város múzeumát; de nehéz megjelölni azt az évszámot, amitől az intézmény tevékenységét Szabó Kálmán szándékai megvalósulásának tekinthetjük. 1908-ban mutatták be először a nyilvánosságnak azokat a történelmi ereklyéket és régészeti tárgyakat, amik a múzeumi gyűjtemény magját jelentették. Magánemberek és köztisztviselők ajándékai, a város irattárának és kézirattárának pár darabja, valamint az amatőr régész, KADA ELEK polgármester ásatásaiból származó tárgyak kerültek itt a Városháza déli szárnyában a vitrinekbe. 1911-ben került a város alkalmazásába az akkor 25 esztendős fiatal ember múzeumőrként; akkor, mikor Kada Elek polgármester tevékenysége - Lestár Péter munkásságának folytatásaképp - már látványos eredményeket hozott. Kada a "hírős várost" szinte teljesen megváltoztatta, s hozzá úgy, hogy le tudta győzni annak ellenállását a "Kaszap- kúton kívülről" jött eszmék, emberek iránt. Szabó Kálmán abban az évben lett a város tisztviselője, mikor Iványi-Grünwaldék véglegesen berendezkedtek a művésztelepi villákban. 1913-ig, haláláig az éppen csak kialakuló gyűjtemény sorsát maga Kada irányította. A Haladásban, a Kecskeméti Lapokban a gyűjtemény gyarapodásáról szóló híradások Kada nevével összefüggésben jelennek csak meg. A polgármester halála után a választási viharokban, majd a világháború éveiben a sajtó a múzeumot nem említi. "Múzeum" - a modern értelmezés szerint - nem is létezik ekkor; a gyűjtemény egy része ugyan vitrinekben van a Városházán, de rendszeresen nem látogatható, a többi a- nyag becsomagolva, pincében, padláson elhelyezve; a Nemes Marcell ajándékaként a város birtokába került festmények hivatali helyiségek falán függenek. Érdekes - de a Tanácsköztársaság kulturális programjának ideálisan intellektuális programját ismerve cseppet sem meglepő - hogy a közgyűjtemény nyilvánossá tételének igénye először 1919rben fogalmazódik meg. SINKQ ERVIN városparancsnok elrendelte a könyvtár nyilvánossá tételét (1) és ezzel egyidejűleg a város múzeumi gyűjteményének megnyitását is. Hl 1919. június 18-án a MAGYAR ALFÖLD így kommentálja az eseményt: (most)" láthatjuk, hogy mennyire nem a tanítás és a művelődés terjesztése volt a kapitalista állam fő célja, amikor ilyen értékek elől éppen azok voltak elzárva akiknek a legnagyobb szükségük lett volna erre. Rengeteg sok összegyűjtött anyag vár még a nyilvánosság számára való feldolgozásra." /3/ A MAGYAR ALFÖLD 1919. augusztus 3-án jelenik meg utoljára. A Kecskemét környékén különösen súlyos megtorlás időszakában természetes, hogy a sajtó hosszabb időn át nem tér vissza a múzeum quasi "kompromittált" ügyére. 1922-ben a KECSKEMÉTI LAPOKban olvashatjuk: "Régóta vajúdik már ez az ügy, melyet most tető alá akarnak hozni - a városi múzeum ügye." / 4/ Jelzi a fogalmazás, hogy a közigazgatás - részben a Városháza termeinek felszabadításáért, részben a kurzus kultccfölény-elméletét igazolandó - megoldást keres a gyűjtemény korszerű körülmények közötti elhelyezésére és bemutatására. Talán nem indokolatlan, ha itt, az önálló múzeumépület tervének megfogalmazásánál és nrem 1924-nél, a könyvtár és. a múzeum jogi különválásakor húzzuk meg azt az időhatárt, amitől kezdve az intézményt - címben jelzett szándékunk tárgyában - Szabó Kálmán vezetése alatt állónak
