Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Pálmai Rita: A Szabó Kálmán vezette Városi Múzeum tevékenysége a korszak kecskeméti sajtójában
11 tekintjük. Itt kell tehát a forrásként felhasznált 1922 és 1945 közötti kecskeméti napi és hetilapokra, folyóiratokra kitérnünk. A legrégebbi sajtóorgánum a kiegyezés óta létező KECSKEMÉTI LAPOK 1922-ben 55. évfolyamában jár. Független lap, a szó 19. századi politikai értelmében; a 48-as és a liberális eszmék örököse. Nem ellenzéki, sőt irredenta, de tartózkodik - mégpedig az egész két világháború közötti korszakban következetesen - az antiszemita és a szélsőséges antikommunis- ta uszítástól, (ez utóbbi kérdésben 1940 után megváltozik a helyzet). 1935-től - központi támogatás hiányában - hetilapként jelenik meg 1944. májusáig. Jellemző például, hogy havonta recenzálja a Nyugatot. A KECSKEMÉTI LAPOK törekvése a tisztességes tájékoztatásra, a közvélemény pozitív eszmények nevében való formálására különösen akkor szembetűnő, ha az 1919. augusztus 6-tól megjelenő KECSKEMÉTI KÖZLÖNNYEL hasonlítjuk össze. Dr. KISS ENDRE a lap alapítója - 1925-ig szerkesztője, később polgármester, a háború éveiben főispán - Szegedről jött és a "szegedi gondolat" jellegzetes képviselője. Szélsőségesen jobboldali, nyelvében, szemléletében tipikusan kurzus-lap a Közlöny a 20-as években; álljon itt néhány jellemző cím: "Vörös milliomosok dőzsölnek Oroszország romjain" (1923) "Meghalt a halál cárja" (1924, Lenin halála). A Közlöny elvbarátja és harcostársa a KECSKEMÉT ÉS VIDÉKE 1923-ig szintén napilap, utána hetenként jelentkezik. A konszolidáció után és főként mikor egyedüli napilappá vált, a Közlöny "depolitizálódik", egyre inkább bulvárlap jelleget ölt. A hangsúly az eladhatóságra kerül, az uszító hang viszont sok hirdetőt visszatartana. Amit lehet szenzációként tálalnak. Tördelésében, külső megjelenésében egyre korszerűbb az újság, a 30-as évek elejétől már fényképeket is hoz. Témánk szempontjából közömbös periodikák is léteznek hosszabb-rövi- debb ideig a vizsgált korszakban: a MAGYAR RÓNA (a Mezőgazdasági Kamara lapja) 1922-től, a KECSKEMÉTI SZŐLŐSGAZDA 1929-től, a MAGYAR SAKKVILÁG 1915-től, a KECSKEMÉTI SZÍNHÁZ ÉS MOZI 1924-től, a DÉLVIDÉKI SPORT 1928- tól. 1938-tól jelenik meg hét éven át a HAJNALODIK "a fiatal alföldi értelmiség folyóirata". Ennek a sok néprajzi, szociológiai tanulmányt is közlő lapnak az értékelése meghaladja ennek az előadásnak a kereteit; történetének feldolgozása a szakirodalomban is várat magára. A felszínen maradva: A folyóirat a TURUL szövetség lapja, dr. KISS BARNABÁS jogakadémiai tanár a főszerkesztője. Elfogódott, egyértelműen fajelméleti álláspontú, de utat talált a nyilvánossághoz itt több értékes tanulmány is. A város három egyházi sajtótermékét a vizsgálatba nem vontuk be, tekintettel rá, hogy az adott időszakban itt az ismertetésen túlmutató múzeumról szóló közlemény nem jelent meg. E lapok hitéleti és ezzel ösz- szefüggő várospolitikai kérdéseket tárgyaltak. 1922-tól - a fent idézett hírlap megjelenésétől - 1923 őszéig, a Nyári Kaszinó átépítésének befejezéséig, alig több mint egy év alatt 34 közlemény jelent meg a napilapokban. Ezek az építési munkákról tudósítanak, vagy a gyűjtemény gyarapodásáról számolnak be. (5.-35.) Az elkészült é- pületben 1923. szeptemberének végén rendezik az első kiállítást: a MAGYAR ASSZONYOK NEMZETI SZÖVETSÉGÉNEK (MANSZ) háziipari kiállítását. A tervek szerint a kézimunka - gyümölcs - befőtt tárlatot Horthyné nyitotta volna meg; ám a kormányzóné I0RMAY CECILE-t küldi maga helyett. A kiállításon egyébként sikeres gyűjtést folytatnak a múzeum installációjának költségeire. 1923/24 telén az első múzeumi kiállítás rendezésének idején^az újságok minden részletről beszámolnak. A KECSKEMÉTI LAPOK a KÖZMŰVELŐDÉS január-februári számában megjelent - feltehetőleg Szabó Kálmán által írt - hosszabb gyűjteményismertetést közöl (47.48.49) a KÖZLÖNY már májusban a gyűjtési felhívást /56/
