Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Székely György: Középkori templom és temető feltárása Nyárlőrincen
81 V. SZÉKELY GYÖRGY (Katona József Múzeum) KÖZÉPKORI TEMPLOM ÉS TEMETŐ FELTÁRÁSA NYÁRLÖRINCEN Szabó Kálmán /1886-1963/ emlékének Beszámolómban a Nyárlőrincen 1982 óta folytatott feltárás eddigi eredményeiről kívánok számot adni. Történeti adatok A mai Nyárlőrinc község helyén állt középkori Szentlőrinc falut tudomásom szerint 14. századi forrásokban említik először. I. Lajos 1354-ben kelt, a szomszédos Szentkirály (a mai Lászlófalva) területét eladományozó oklevelében "villa Zenthlewryncz" alakban fordul elő a falu neve. (Gyárfás 1883. 491. p.) Ekkor tehát már mindenképpen állott itt egy templom is, amelynek 5zent Lőrinc volt a védőszentje, s egyúttal az is kitűnik, hogy ez a falunév is a templom titulásából képzett helységnevek közé tartozik. 1392-ben Mária királynő az itt birtokló Surányiaknak és Gécieknek pallosjogot adományoz. (Mályusz 1951, 280.p. 2577.sz.) Egy 1488-as oklevél szentlőrinci kisnemseket említ. (Gyárfás 1883, 697., 701.p.) A falu, melynek jelentőségére az is utal, hogy Lázár deák 1528- ban kiadott térképén is megtalálható, a 16. század első felében török fennhatóság alá került. A török adóösszeírások szerint 1546 és 1590 között az itt élő családok száma 17 és 45 között változott. (Káldy- Nagy 1970, 162. p.) A falu hódoltságkori életéről keveset tudunk, de a szórványos 16- 17. századi adatokból úgy tűnik, hogy a reformációra áttért népesség élete a hadjáratok közötti években, évtizedekben viszonylag békésen folyt, hasonlóan a szomszédos Szentkirály népének életéhez. Az 1680- as években mindkét középkori falu végül a török kiűzésével együttjáró hadjáratoknak esett áldozatul, s néptelenedett el, lakóik a közeli mezővárosba, Kecskemétre költöztek. A beköltöző szentlőrinciek magukkal hozták a gyülekezet 1644-ben Tar Illés által készített úrasztali poharát is, mely ma a Dunamelléki Református Egyházkerület Egyháművészeti Múzeumában található, s ez idő szerint a templom egyetlen ismert liturgikus tárgya. (B. Bobrovszky 1980. 147. p., 30. kép.) A 17. század végén pusztulásnak indult templom falai még évszázadokig álltak, sőt néhány késői sír tanúsága szerint a környékbeliek még a múlt században is ide temették halottaikat. Az 1853-ban megjelent Magyarország és Erdély képekben című könyv Kecskemét és a kecskeméti puszták című fejezetében Kecskemét környékén három templomot említenek, a szentkirályit, borbásit és szentlőrincit. Utóbbit egy metszeten is bemutatják (Kubinyi-Vahot 1853, 123-124. p.). 1870-ben Molnár Pál rajzolta Le a templomromot. (0MF Tervtár: 16082) A két rajz együttesen fontos segítséget nyújt a templom egykori megjelenésének rekonstruálásához. Az 1853-as ábrázolás É.(-felől, az 1870-es NY-i irányból mutatja be az akkor még álló falir.aradványokat. Míg a század közepén az ÉK- i falsarok egy kisebb részlete is látható volt, a hetvenes években már csak a templomhajó NY-i zárófala állott. Mindkét rajzból kitűnik, hogy a templom tornya a hajó NY-i végére volt építve.
