Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)

Székely György: Középkori templom és temető feltárása Nyárlőrincen

82 Molnár Pál 1870-es rajzán a templom feltételezett alaprajza is látható, ez azonban nem bizonyult helytállónak, inkább csak egy ki- szerkesztésnek tűnik. A templom épitéstörténete Az ásatáson előkerült falmaradványok és a feltárás során tett megfigyelések szerint a templom építéstörténetét az alábbi periódusok­ra bonthatjuk: I. Az első templom, amely kb. 1 méter mély és ugyanolyan széles, többrétegű, döngölt agyagalapozásra téglából épült, íves szentélyzáro- dású volt. Az alapozási technika alapján ez a templom az Árpád-kor végén, a 13. században vagy legkésőbb a 14. század első felében épülhetett. Ehhez a korai templomhoz tartozhatott az a pálcatagos faragott mészkő - való­színűleg kapubéllet -, amelyet később a déli támpillérbe falaztak be. II. Ezt az első templomot a 14. század végén vagy a 15. század elején építették át. Az átépítés során a templom hajóját meghosszabbították, a korábbi szentélyfalat visszabontották, majd a szélesebb hajóhoz ala­kítva a szentély ívét újraépítették. Az új szentély tehát félköríves maradt. A templom belső hossza 13,15 m, szélessége 6,4 m. A második templom alapfalait agyagalapozás nélkül réti mészkőből épí­tették a kősorok közé kiegyerLítő téglasort helyezve el. A szentélyfal téglából épült, részben a korábbi szentély anyagának felhasználásával. A hajó falát a sarkoknál és a diadalív vonalában kívülről támpillérek- kel erősítették meg. A templom bejárata a déli oldalon lehetett, bár helyét az erősen lepusztult déli falszakaszon nem sikerült egyértelmű­en tisztázni. A hajó NY-i végében két, kb 120 cm átmérőjű hengeres pillér is előkerült, melyek a tornyot illetve a karzatot tartották. A karzatfel­járó nyomát a DNY-i sarokban lehetett megfigyelni. III. A gótikus templom szentélyének É-i feléhez négyszögletes sekres­tye épült a 15. században vagy a 16.század elején. A sekrestyében egy oltáralapozás is előkerült. A templom betöltésében talált idomtéglák a falak belső oldalát tagoló féloszlopokra engednek következtetni, a törmelékből előkerült festett vakolatdarabok szintén az egykori belső díszítésre utalnak. A templomot kőből épített kerítőfal vette körül, ennek egy kisebb részletét a NY-i oldalon a templomtól 7-m-re sikerült megtalálni. Temetkezési szokások A templombelsőben és a falakon kívül, a templom közvetlen környé­kén eddig 249 temetkezést tártunk fel. A sírok többsége 14-17. száza­di. Ennél korábbi sír nem került elő, legalábbis olyanx amelyet mel­léklete alapján a 14. századnál korábbra keltezhetnénk. Árpád-kori le­letanyag, néhány bizonytalan korú karikától eltekintve, még szórvány­ként sem került elő a sírok földjéből, s ez még akkor is elgondolkod­tató, ha figyelembe vesszük, hogy a késő Árpád-kori sírokban amúgy is ritka a melléklet s a későbbi századok temetkezései teljesen elpusz­tították volna a korai sírokat. Természetesen ezt a kérdést a temető feltárásának folytatásával való­színűleg tisztázni lehet. A temetkezési szokásokai az alábbiakban foglalhatjuk össze: A halottakat a megfigyelt esetek többségében lekerekített sarkú, hosszúkás téglalap alakú sírgödrökbe temették el, leggyakrabban sző-

Next

/
Oldalképek
Tartalom