Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Kelemenné Merk Zsuzsa–Kőhegyi Mihály: Csávolyi bunyevácok Katymáron kötött házasságai (1747–1895)
139 Ebben arról esik szó, hogy Szabadkáról az összes állatokat elhajtották egy rajtaütés alkalmával. Ugyanakkor Pandúr, Kakon, István, Tutfar, Sent- ivan, Solt, Barankus, Oglitnidzsa és Kanizsa állatállományát is elhajtották. A felsorolt helységek közül Pandúr, Kákony és Istvánmegye elpusztult, de valamennyi közvetlenül Baja mellett helyezkedett el az ártérben. Tutfar talán Tataházával azonos, már csak a közvetlenül utána következő szomszédos Felsűszentiván miatt is. /19/ Katymárt és Csávolyt nem említik, ami persze távolról sem jelenti azt, hogy nem léteztek, vagy elnéptelenedtek volna. Csávoly esetében bizonyítékunk is van az ellenkezőjére. 1676 szeptemberében a csávolyi rác jobbágyok levelet írtak Koháry Istvánnak, melyben elpanaszolták, hogy a parancsnoksága alá tartozó füleki katonák sarcol- ják és zsarolják őket, annak ellenére, hogy nemcsak török, hanem magyar részre is adóznak. A rendkívül fontos levél álljon itt teljes terjedelmében . "Kegyelmes Urunk, hogy Isten Nagyságodat minden dologban háza megmaradására szerencsésen boldogítsa, tiszte szívből kívánjuk. Ez szomorú rabságunk állapotja szerint való levelünk által siralmasan kölletik Nagyságodat mint kegyelmes Urunkat megtalálnunk kívánván Istenünk ő íölségétől ez levelünk találja szerencsés boldogságban Nagyságodat minden kedvesivei együtt és egészségben. Fsak ez felől kölletik kegyelmes Urunk Nagyságodat mint kegyelmes Urunkat reqiuralnunk (megkérnünk) e szomorú írásunk által, hogy ez jelen való esztendőben a mi szokott árendónkat Nagyságod számára föl akarván vinni és mutatkozni. Fülek várának vitéz kapitánya úgy mint Bélteki Pál ő kegyelme embereinket megtartóztatván kézhez vette mellytől is quietált (nyugtát adott) ő kegyelme bennünket, és annak fölötte oltalom levelet is adott kezünkben, hogy akár melly vég házában lakozó bujdosó vitézek legyenek is, ne merészelljenek sem személlyünkben sem pedifj rnarhájunkban károsítani mivel hogy magunk szabad is akaratunkból föl- menvén attuk magunkat mind Nagyságod s mind pediglen ő kegyelme szárnya és oltalma alá fizető és kolduló jobbágyul, hogy annál inkább békével maradhassunk meg és egyszersmind szolgálhassunk Nagyságodnak és kegyelmeteknek. De mi kegyelmes Urunk Nagyságod szegény jobbágyi, mind a Nagyságtok és kegyelmetek nekünk pretentált (javunkra adott) leveleivel mikor is nem maradhatunk békével sem magunk sem pediglen marhánk: sőt a Füleki vitézek tízen, úgy mint nevezet szerint Köves Mihály, Veres Péter, Glá Mihály, Szenes és kis Géczy és Szigeti Palkó ezek a többi vitézekkel edgyütt reá jővén falunkra, vittek el személyünkből hatot, tizenkét lovakat, tíz jármos ökröket és magunkat személyünkben. A Körös városa mellett tizenötöd napig tartottak, s tízen két-két Tallérokat zsaroltak rajtunk. De a marhánk, lovunk most is oda vagyon. Azért kegyelmes Urunk Nagyságod így értvén a mi szegény jobbágyi állapotunkat, kérjük az nagy Istennek szent haláláért Nagyságodat mint kegyelmes Urunkat, ne hadgyon bennünket így hurczolázni, mind marháinkat mind pediglen magunkat, sőt pediglen az fellylil meg nevezett Tolvajokat megfogatván, elprédált jószáginkat adassa vissza, mert nem győzzük kegyelmes Urunk már tovább, s nem is álhatyuk a dolgot: egy felől a Török más felől a katonák, mind a Dunába szökdösünk nyomorúságunk miatt mert nern tudunk már hova lenni. Ezeknek utánna Istennek kegyes gondviselése alá ajánljuk Nagyságodat mint kegyelmes Urunkat. Datum in Jankó (Jánoshalma), die 2D Septembris 1676, Nagyságodnak mint kegyelmes Urunknak szegény Rácz jobbágyi Csávoly szegénység." V2D/ A levélből kiderül, hogy a csávolyiak Koháry Istvánt, Fülek várának kapitányát tartották földesuruknak, neki fizették "szokott" árendájukat, tehát ez a viszony régebb óta fennállt már, ami egyúttal Csávoly lakott voltát is bizonyítja.
