Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Kelemenné Merk Zsuzsa–Kőhegyi Mihály: Csávolyi bunyevácok Katymáron kötött házasságai (1747–1895)
Katymárról nem rendelkezünk ilyen biztos adatokkal. Az 1598-as elköltözés után majd fél évszázadig semmit sem hallunk felőle. 1640-ben Lip- csey Bálint neje Joo Magdolna ellentmond Katymár, Gradina, Szalasity beiktatásánál, csak azt nem tudjuk, kinek. /?.!/ Talán annak a Milojkovics (másképpen Horváth) Miklósnak, aki egy évre rá (1641) nádori adományként kapta Katymár, Gara és Legyen falvakat, valamint Tompa, Mada, Ivánka és Sebe- sity pusztákat. A beiktatásnál ellentmondott Balassa Ferenc és a már előbb említett Lipcseyné Joo Magdolna. /22/ 1663-ban Bory Mihályt, Dvornikovics Miklóst és Szalatnyai Horváth Györgyöt vezetik be az előbb említett birtokokba. /23/ Ennek ellentmondottak Szelepcsényi György, Györki György és Szántó dános. Bori Mihály és Dvornikovics Miklós az ún. határkiigazító bizottság tagja volt. /24/ A birtokadományt alighanem ennek fejében kapták a fizetésképtelen udvartól. Miután a beiktatás a török miatt a távolból (longa manu) történt, a felek nem győződhettek rneg a helység lakott vagy lakatlan voltáról. Katymár lakott volt, hiszen 1679-ben harácsot (adó) fizetett a kalocsai érseknek. /25/ Ez egyúttal az utolsó adatunk a helység törökkori életéről. 1683 tavaszán a török, magára nézve végzetes támadást intézett Bécs ellen. Az egyesült keresztény seregek szinte elsöpörték Kara Musztafa nagyvezér csapatait. 1684 tavaszán pedig létrejött a "szent liga" (a császár, a lengyel király és velencei köztársaság szövetsége) a török ellen. A török lázasan készülődik. A déli végekről elsősorban élelmiszert szerez be. Az egyik reánk maradt parancs szerint a szegedi livából Ösek (Eszék) kikötőjébe szállítandó: szegedi kerületből bajai kerületből zombori kerületből bácsi kerületből titeli kerületből véka árpa 5500 3500 8500 8500 4000 véka liszt 1400 900 1400 1400 900 véka búza 1000 800 1250 1250 700 Eléggé tetemes mennyiség, de a hadnak ennie kellett. /26/ Ez voll a tötök utolsó intézkedése területünkön. ft Buda visszafoglalása után lassan-lassan vidékünk is megszabadult a töröktől, de addig még mérhetetlen szenvedés várt népére. A másfél évtizedik hullámzó, váltakozó szerencsével folyó küzdelemnek a zentai győzelem, majd a karlócai béke (1699) vetett véget. /?.!/ A császári katonákat a Bácskában iszonyú pusztítás képe fogadta. Me- gyényi területen nem találtak élő fát. Ellenben a fű és a tömött, összefüggő bozót oly magasra nőtt, hogy a lovasság kényszerült rajta utat törni és taposni a gyaloghad számára. A messzeterjedő síkságon néma csönd uralkodott. Egész napi járóföldön alig lehetett találni e hatalmas térségben emberi hajlékot vagy emberi tevékenység nyomát, legfeljebb itt-ott tűnt fel valami pásztor nádkunyhója. /2S/ Ahol egykoron sűrűn állottak a népes falvak, ott most elpusztult templomok romjai tiinedeztek fel elszórva az úttalan tágas‘láthatáron. Oe a nép, mely azokat építette, eltűnt. A helységek nyomát betakarta a dunai áradás, a szél, a futóhomok, és helyüket benőtte a fű. A természet elvadulását az évről-évre kiáradó Kígyós patak is siettette. Az árterületek nádtermő állóvizekké, feneketlen lápos mocsarakká változtak. A nyári forróságban a víz nagyrészt elpárolgott, s buja fű nőtt a helyén. A túlságos nedvesség és a szárazság között változó állapot folytán hiányzott az egészséges ivóvíz és fa. Ehhez járultak a mérges, lázbetegséget szülő kipárolgások, melyek hatását fokozták a hőmérséklet átmenet nélküli hirtelen változásai. /29/
