Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Áipliné Faragó Mária: Egy 18. századi bőrcipő restaurálása
93 LACZKÓ JÁNOS /Katona József Muzeum/ 19. SZÁZADI KESZTYŰ RESTAURÁLÁSA A kesztyű mint ruhadarab a kiegészítő ruhadarabok közé tartozik /sál, kalap stb./. Mint kézvédő eszköz valószínűleg korábban is, de mint divatcikk csak a görög-római időkben vált használatossá. A Római Birodalomban perzsa közvetítéssel terjedt el az előkelők köreiben. A frank és germán urak a 8-9. századtól kezdve viselték általánosan. A lovagkorban a hübérbe adás és a magasabb hivatalba iktatás jelvényeként használták. A lovagi ritusban kiemelkedő szerepe volt: párbajokon, párviadalokon kesztyűt dobtak egymás elé; az imádott hölgy kesztyűjét viselte a lovag a sisakja mellett. E kortól kezdve a magas egyházi méltóságok napjainkig kesztyűt viselnek misemondásnál. Az angol királyok koronázásánál a 19. századig fennmaradt az a szokás, hogy a koronázási ceremónia alatt kesztyűt dobtak a nézősereg közé - mintegy kihívásként -, nehogy valaki kétségbevonja a király hatalmát. A kesztyű kisipari termék, nagyüzemi gyártását a francia hugenotta emigránsok honosították meg Németországban. A vizsgamunkaként restaurált kesztyű a tatai kriptaásatásból származik, a TK 1181-es számot viseli. Tulajdonosa Szántó György /prépost, apát?/ volt, akit 70 éves korában 1823-ban temettek el. Restaurálás előtti állapot: jobbkezes halotti kesztyű bőr alá- tétes mandzsetta résszel; színe sárgásbarna, rajta kék, sárga, piros üveggyöngyök; a mandzsetta selyem borításán réz flitterek voltak sorbavarrva; szakadozott, foszlott, hiányos. Vizsgálatok: tapintásra, ránézésre selyem a kesztyű anyaga, ezt támasztották alá a vizsgálatok is:- égetési próba: szál pöndörödik, barnás szinű, szagmentes- kémiai analízis: színes szál NAditionitban főzve elszíntelenedett, cc TLSO.-ben feloldódott- bőr vizsgálata: etalon^alapján kecske bőr- kötésminta vizsgálat: vászonkötés Tisztítás: a Prevocellben előremosott textilen Calatonnal le- védték a fémrészeket. Ennek eltávolítására először alkoholos lemosást, majd, EDTE 2 %-os áztatást próbáltam, végül vasalással sikerült maradéktalanul eltávolítanom. A rézflittereket először a textilen próbáltam tisztítani EDTE 3 %-os oldattal, de ennek eredménytelensége után leszedve a flittereket hidroxilaminszulfátban főztem /NH-jOH^SO^ CUSO^ + N2 + H20 + C02 /buborékok/ A hidroxilaminszulfát PH-ja 4 körül volt. Ez eredményesen letisztította a rézkorróziót. Restaurálás: a kézéinél összevarrott kesztyűt szétfejtettem és kiterítettem, levettem a mandzsettát. A szakadozott, foszlott részek miatt a kiegészítéshez alábélelő selymet választottam, mert a dublírozás a díszítések miatt lehetetlen volt. A kiválaszott vá-
