Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)

Áipliné Faragó Mária: Egy 18. századi bőrcipő restaurálása

94

szonkötésű selymet PELIKAN textilfestékkel az eredetihez hasonlóra színeztem. Száradása és vasalása után feszítőkeretre tettem, majd a szétbontott kesztyűt "kockázva" ráférceltem. Az így rögzített tárgyat a szintén megfestett selyemcérnával 1-1 mm távolságban 2 menés öltésekkel levarrtam az alábélelő selyemhez. Nem kis gondot okozott azoknak a részeknek e levarrása, ahol a textil át volt itatva rézkorrózióval, itt foszlott, tört az anyag. Levarrás után körbevágtam a kesztyűt és az eredeti varrások mentén újból összevarrtam beillesztve az ujjak közeit és az alábélelt hüvelykujjat. A díszítéseket megerősítettem, majd a mandzsetta hozzáillesztése következett. A madzsetta bőralátétének hiányzó részeit nem egészítettem ki, helyette egy hasonló szinű, flanell hatású anyagot használtam. Az eredeti darabot Glicerin + Sterogenol + alkohol oldatával kezeltem, puítottam és a kesztyű doboz-csomagolásában helyeztem el.

A mandzsettát hozzávarrtam a kesztyűrészhez és felvarrtam rá a flittereket. Mivel nagyon kevés flitter maradt meg, így csak az eredeti részekre tettem.

Tárolására egy bőrtapétával bevont dobozt készítettem, melybe savmentes selyempapírral burkolva helyeztem fektetve a kesztyűt. E dobozban bármilyen raktárban elhelyezhető, ahol a relatív légnedvesség 55-60 %, a fényerő 50 LUX-nál nem magasabb és a hőmérséklet 16 Celsius fok körüli.

Irodalom:

1. Mangold Béla Kolos: Ruházkodás

Révai Nagy Lexikon Bp. 1914. "Kesztyű"

2. Dr. Réczey Ferenc: Etikett, társasélet, protokoll Bp. 1961.

52. 220. lap

3. T. Balázsy Ágnes: Textilkémia restaurátoroknak

4. Járó Márta: Fémtan restaurátoroknak

5. Nagy Katalin: A boldvai ref. templom 16. századi sírleletének

restaurálása Műtárgyvédelem V. 1979.

6. Römpp: Vegyészeti Lexikon