Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Horváth Attila: A péceli kultúra újabb leletei a kecskeméti múzeumban
41 /' ■' A csontokon sérülést, vagy égésnyomokat nem találtunk. A gödör állatcsont anyaga: a szarvasmarha, ló, juh összetétel a kultúra ismerten dominánsan állattenyésztő jellegén belül is kifejezetten nomadizálásra vall. Erre korábban már rámutattak kutatók, bizonyítva, hogy a kultúra edénytípusai a pásztornépek fa, kábák és más szerves anyagból készült edényeit tükrözik. Emellett a nomadizálás mellett szólnak a kunpeszéri és egyéb megyei lelőhelyeink megfigyelt telepjelenségei is. így például a súlyos őrlőköveket a telepeken - feltehetőleg ismételt felhasználás céljából - hátrahagyták. Nemegyszer teljes nagy élelemtároló edényeket is helyben találunk (a solti "hombárt" csupán a fagy és a súlyos földgépek talajnyomása morzsolta töredékessé). A rendszeres, megújuló, de rövidéletű megtelepedés magyarázata lehet lelőhelyeink nagy kiterjedésének, az önálló kultúr- rétegek hiányának a gyér felszíni kerámia anyagnak, s a durva készítésű szabadtűzön égetett házikerámia olykor nagyobb arányának. A kultúra ilyen nagyfokú mobilitása mellett korántsem könnyű e leletek pontosabb korszakba sorolása, csoportosítása. Egyes csoportjainak lelőhelyei zárt településtömböt nem alkotnak. Tartósabb megtelepedést csak a folyók mentén, illetve a terraszokon létesült telepeken tételezhetünk fel. így a homokhátság szálláshelyein az egymás mellett fekvő gödrökből korántsem vehetjük bizonyosra, hogy legalább is közelkorúak lennének, de legtöbbször csekély leletanyaguk az ellenkezőt sem igazolja. Némileg segítségünkre van viszont a szigetcsépi leletek nemrégiben megjelent közlése, amely Duna-Tiszaközi leleteink számára fogódzópontot jelent. E lelőhely, valamint a megyénkhez hasonló környezetből ugyancsak homokvidékről- származó Üllői leletek, akárcsak felsorolt lelőhelyeink leletanyaga, sokszínű kevert jelleget mutat. Megyénk említett leletei között a kultúra klasszikus alföldi csoportjának típusai mellett - ha nem is mindenütt azonos arányban, de rendre megtaláljuk a Hódmezővásárhely Bod- záspart-i lelőhely jellemző tűzdelt pontsoros díszítéseit és edényformáit. Ezek önállóan vagy dominánsan ritkán jelentkeznek mint például Szabadszálláson vagy Fajszon. Nem terjed ki viszont területünkre, tehát Alsónémedin túl - amint azt Korek József már korábban megállapította - a kultúra kocsitemetkezéseket stb. tartalmazó budakalászi csoportja. Ezen túl meglepő továbbá, hogy meglévő népességünk temetkezéseit ezidá- ig leleőhelyeinkről, illetve azok körzetéből egyáltalán nem ismerjük. Ugyancsak elgondolkoztató viszont, hogy a Homokhátságon a péceli kultúrát felváltó, hozzá hasonlóan állattartó makói csoportból, - noha telepeit jó pár lelőhelyről számontartjuk - mindössze egyetlen (hamvasztásos) temetkezést ismerünk, éppen Kunpeszér D-i határrészéből. Irodalom Kalicz N., Agyagistenek, Az újkőkor és rézkor Magyarországon. Budapest 1970. Banner 3., Adatok a kétosztású badeni tálak elterjedéséhez. Arch.Ért. 1942.73-79. Banner J., Die Péceler Kultur. Arch.Hung 33/1956/ Banner J.,-B. Kutzián I., Beitrage zur Choronoliga der Kupferzeit des Karpatenbeckens. Arch.Hung.13./1961/ 1-32. Régészeti Kutatások Bács-Kiskun megyében Cumania 1.1972.237, 240. Az 1938. év Régészeti kutatásai. Régészeti Füzetek Ser.1.No 37/1984/ 251.1. Korek J., Közép Kelet Európa a rézkor végén (1983) Kézirat. Csalogh J., Adatok a badeni (péceli) nép kocsitemetkezéseihez és életformájának kérdéséhez. Arch.Ért.(1961. Korek J., A badeni kultúra temetője Alsónémedin MTAK 11.1951.41-63. Korek J., Rézkori település Szigetcsépen. Communicationes Arch.Hung.1984. 5-30. ft
