Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Horváth Attila: A péceli kultúra újabb leletei a kecskeméti múzeumban
40 így a begyűjtött leleteket hasznos újabb adalékként értékelhetjük a kultúra magaslati terepeinek életéhez, melyet megyénkből eddig nem ismertünk. Végezetül ez évben ismételten leleteket jelentettek Kunpeszéren egy a Kavicsbányától D-re fekvő, K-ről és Ny-rcl vízjárta medrekkel határolt, de azoktól mindkét irányban két- négyszáz méter távolságra fekvő alacsony földhátról. A környező területet és annak leletanyagát már meglehetősen jól ismerjük, a helybéliek által téglaházi dűlőnek nevezett (ez az elnevezés semmiféle térképen nem található meg) lelőhely 1 km-es körzetében. Tőle D-re a hatvani kultúra telepén épült a Tsz majorja, K-re, az érparton nagyobb kiterjedésű középső bronkori telep cserepei találhatók. Ny-felé, az útmenti földhátakon szarmata telepnyomok sorakoznak, míg a földút Ny-i oldalán, a Homokbányában szarmata kori halomsíros temetőt tőle D-re avar temető korai illetve VIII.sz.-eleji sírcsoportját tártuk fel. A Kavicsbányánál és attól távolabb É-i irányban avar telepmaradványokat tártunk fel, s e kettő között a felszíni leletek alapján nagyobb területen sejthettünk további avar településnyomokat. Lelőhelyünkről Ny-ra feküdt az Árpád-kori település és temploma, K-re pedig, a peszéri erdő szélén a késő középkori település. A téglaházi dűlő korábban napraforgóval, gabonával, vagy gyommal borított területének terepbejárása ezt megelőzően nem vezetett eredményre. 1986 nyarán azonban a gabonatarló tárcsázása közben a traktoros nagyobb örlőkövet talált, amelynek körzetében további őrlőkő töredékeket, hornyolt és konzolos átfúrt edényfül darabokat és kova vakarókat találtunk. Távolabb, a Ny-felől húzódó vízjárás mindkét partján ugyancsak több őrlő- kő töredékeket leltünk őskori cserepekkel, jellegzetes azonban nem akadt közöttük. Az előbbi leletek helyén két 20-30 m hosszú kutató árkot húztunk, s második árkunk K-i végében egy nagyobb gödör és egy sekélyebb bemélyedés foltjára bukkantunk. A szántott talaj'alatt kevés őskori cserép, köztük egy durva hombár átfúrással javított peremtöredéke, illetve a 6. sz. gödörben - a korábbi 5 árok, gödör, illetve beásás egyéb, vagy meghatározhatatlan korú volt- hatalmas átégett paticstömbök jelentkeztek. Ezek alatt a 110-130 cm átmérőjű gödörben egy fiatal szarvasmarha teljes csontváza került elő, (szemöldökívének és egyik szarvcsapjának töredékeit a gödör felső rétegében találtuk). A szarvasmarha csontvázon kívül ló csontja és juh lábcsontok voltak még a gödörtien, előkerült továbbá a maréknyi atipikus őskori oldaltöredék mellett két-három kis magasfülő merítőedényke töredéke és állati hosszúcsontból készült vésőszerű csontkaparó is. A szarvasmarha csontváz alatt és körül további vaskos átégett paticstömbök töltötték ki a gödröt. Ennyit tudunk a kunpeszéri péceli kulturális leletekről és nem sokkal több az sem amire következtethetünk. Bizonyába egyike a kultúra területéről ismert mintegy 140 szarvasmarha csontváznak, amelyek egy része szabályszerű marha temetkezés, más részüket a kutatók többsége a telepeken elföldelt áldozatnak tekinti. Egyesek az elhullott állatok el- földelésének vélik e gödrökben talált csontvázakat, ilyen tömeges állat- elföldelésre azonban a sokkal fejlettebb állattartást, gazdálkodást folytató későbbi korszakokból sem ismerünk példákat, így ezt a lehetőséget nyugodtan kizárhatjuk. Jelen esetben úgy tűnik, hogy a gödröt földkemenceként használva a szarvasmarhát áttüzesített kövek helyett, - ami a lelőhely közelében található - kiégett, illetve áttüzesített sártömbökre helyzték, s ezzel is fedték le. Az állatot ezután sem fel nem darabolták, sem el nem fogyasztották. : V. \-r t • »
