Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Horváth Attila: A péceli kultúra újabb leletei a kecskeméti múzeumban
38 hombár. Ugyanezen a lelőhelyen Szabó Kálmán végzett ásatást 1928-1929-ben leltárkönyvünk szerint, amely Banner könyvének anyaggyűjtésétől némileg eltérő csoportosításban közli a különböző időpontokban múzeumunkba került leleteket. Ebből ma már csupán annyi bizonyos, hogy a ritka magas, szűkülőnyakú hombár, s a kultúra klasszikus díszítéseit mutató nagyszámú töredék ugyanerről a lelőhelyről származik. A Banner által a leletanyagban említett zóki és bodrogkeresztúri kultúrás töredékeket - amelyek elkallódhattak - nem ismerjük. Ezt követően 1930-ban Csalogh Oózsef talált kiskőrösi leletmentés közben - úgy tűnik a kultúrára jellemző módon összefüggő kultúrréteg nélkül - a péceli kultúrába tartozó házakat és hulladékgödröket, melyek leletanyaga a Nemzeti Múzeumot gazdagítja. Stratigráfiai megfigyeléseit a kutatás azóta módosította s e szerint a péceli kultúra gödrei metszették a Bodrogkeresztúri kultúra temetkezéseit, és nem megfordítva. 1934-ben Ágasegyháza- Szinyai tanya lelőhelyéről ismét Szabó Kálmán ásatásából származott péceli kulturás leletanyagunk, köztük kis merítőedény, füles csanak, díszítetlen tál, valamint számos jellegzetes kanellu- rás, borda és pontsor díszes edénytöredék. 1940-ben a jakabszállási határ Zöldhalom nevű lelőhelyéről a műút építése folytán ugyancsak pontsoros, kanellurás, illetve rátétes lécdíszítésű oldaltöredékek kerültek elő. Hosszabb idő elteltével Szabadszállás-Aranyegyházán H. Tóth Elvira tárta fel a péceli kultúra 11 hulladékgödrét, bennük szarvasmarhák tekintélyes csontanyagát. A lelőhely a községtől ÉK-re az ágostonhalmi dűlőben, a Dunavölgyi-főcsatorna-egykori Duna ág - K-i partjához két dülőnyi távolságra fekszik. A felület kerámia anyaga részben rosszmegtartású, durva, mint amilyenek egy tűzdelt díszítésű fazék és egy bekarcolt vonalakkal díszített tál darabjai, de találunk jobb kidolgozású töredékeket is, mint egy tál alagútfüllel; öblösebb urnaszerű edény; pontsordíszes szélesszájú fazék; kanellurás nyomott hasú kancsó; tűzdeltdíszű, behajló peremű hombár töredéke, hogy közülük csak a legjellegzetesebbeket említsük.. Ezeken kívül díszítetlen, durva és kidolgozottabb házi kerámia számos töredéke is előkerült.-Egy következő helyszíni gyűjtés alkalmával csak tűzdeltdíszű cserepek származtak ugyanerről a lelőhelyről, a Taskó tanya közeléből. 1971-ben Fájsz község homokbányájában, illetve az azt körül ölelő Duna ágak "fokok" által határolt magaslat nagy kiterjedésű területén észleltük elszórtan a péceli kultúra leleteit. A homokbánya D-i partján nyitott próbaárokban azonban csak újkőkori vonaldíszes, illetve zselizi cserepek kerültek elő kultúrréteg nélkül különböző mélységből, az egykori áradások szürkés iszaplerakódásából. Csupán a szántott réteg határán találtunk hornyolt, átfúrt alagútfület, illetve pontsordíszes peremtöredéket, míg a szántott felszínről hasonló pontdíszes töredékek, illetve kétosztatú tál fogőgombja származtak. Feltűnt viszont, hogy a kevés jellegzetes cserépanyag igen nagy területen szétszórtan jelentkezik, nem egyszer bronzkori leletanyaggal. A bronzkori település meglétét a rendszeresen ellenőrzött homokbánya két hulladékgödrének begyűjtött anyaga ez évben meg is erősítette. A mennyiségileg is legjelentősebb leletanyagunk 1983 telén Solton került elő. Az Allampusztai - Célgazdaság, a Szőlőhegy Dunaegyházával szomszédos ÉK-i végénél többszáz méter hosszan terraszos tereprendezést végeztetett. Az évszázados szőlők 60-70 cm vastag, recens hulladékokkal is kevert gyökérrétegének eltávolítása után a löszplató K-i lejtőjén VII.sz. végi, VIII.sz.i. avar temető került elő. Északabbra, a Borsos- hegy kilátója tövében őskori oldaltöredékeket is találunk így egy földgéppel próbaképpen hosszú, több méter széles próbaárkot készítettünk.
