Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Kriston Vizi József: Átkok, szitkok, káromkodások és büntetésük Kecskeméten – Szabó Kálmán jegyzetei alapján
32 két-két Böcsülletes jó lelki isméretű emberek az fellyebb írt szitkok és ezelhez tartozó s járulandó gondosságok gyomlálására. /T.j. 470. o./ Hirül véve, hogy a káromkodók ellen 1704 tavaszán Rákóczy Ferenc fedelem selti-táborábsl kemény rendeletet küldött az ország hatóságaihoz, melyben a hadsereg és a nép között eláradt eme rossz szokást keményen ostorozza, így ugyanezen év október 5-én Kecskemét város Tanácsa is e szellemben fogalmaz; "Akár katona, akár paraszt ember a káromkodásért fenyittessék amint a Fejedelem rendelte." A Rákóczi javallta szigor szerint a büntetés fokozatai megvesszezte- tésy—páleáztatásy majd kővel való agyenvere-ttetés voltak. /14/ Persze nem csupán Isten nevének "hiába, gyalázatos emlegetése", hanem az Istent haragra indító "ördög" bárminemű emlegetése is, nemkülönben az emberi test és lélek álatokkal való káromlása egyaránt komoly büntetést vont maga után. /15/ Rákóczi rendeletének passzusai persze a már korábban is létezett bíráskodási módokat emeli még szélesebb körben érvényre. Szabó Kálmánnak a paraszt-vármegye 1663- as szabályai alapján kijegyzett egyik cédulája is erre bizonyság, "ebhitű, eblelkü, ördög, Disznó vagy kutya teremtette, atta lelkűvel - ily és ehhez hasonló rettenetes szitkokkal szitkozódó 40 ft. büntetése s ha megátalkodva újra cselekenné küvel vernék agyon." Az igen nagy számú tanácsi jegyzőkönyv-bejegyzés mégsem utal az elrettentő büntetések várt hatására; úgy tűnik, hogy a 18. század során a káromkodókra kirótt pénzbírság csaknem a város stabil bevételi forrásainak egyikévé vált... A kereszténység ellenfeleinek, nevük beleszövése a durva káromkodásokba főként a 17-18. század fordulóján volt gyakori. "Mutsi Mihály haza jővén hozzánk mindnyájunkat Tatár tüzes menykő és terem- tettevel szidott..."-vallja Kállai László /T.j. 1692. 92. o./. Pál Istók Vas Dávidot, "Terökös- ördög atta lelkű" szavakkal káromolta, melyért Mutsi és Pál kétszáz-kétszáz pálcát és áristomot kapott /T.j. 1692. 105. o./. Ugyanebben az évben "hamis lelkű pogány-lel- kü",-—"török volt az lelked, kutya hitü", törekné-l-törökebb vattok" stb. káromlásokért háborodott fel a közvélemény és a város elöljárósága. A cifra káromkodások közül jónéhány mára csaknem enyhe kifejezésnek számít, a két-háromszáz évvel ezelőtti büntető-gyakorlatban azonban korántsem. így Kemény Andrásné súlyos pálcázást szenvedett "Atta teremtette mondásért meg hallatlan példájú dohányozásért/-!-/" /T.j. 1698. III. k. 223. o./ "Ördög atta, teremtette", "Hunczfut eb atta teremtette", "Atta, teremtette, ménkű" stb. káromkodások a leggyakoribbak az 1699-1761. közötti időszakban. A 17. század utolsó harmadából még csak szórványosan, majd a Rákóc- zi-féle szabadságharc idején, de főként azt követően jelennek meg, s terjednek elképesztő gyorsasággal a - sajnos ma is közismert, igen durva - asszonyt vagy férfit becstelenítő káromkodás-formulák. Berényi Mihály 1714-es tanúvallomása szerint: "Hallotta Pataki István szájábul, hogy Puskás Gergelynét világos és nappali kurvának szidalmazta. Azt is hallotta szájábul, hogy ördög attával, terem- tettevel szidalmazta, s Ráez—modgyán—Testét—Lelkét-fel-esinál- ta~rTT" /T.j. 1714. 161., 299.0./Te ki jegyzés kapcsán említi meg Szabó Kálmán, hogy többször is olvasható a jegyzőkönyvekben "rácz szitok", "rácz módgyára szitkozódott", stb. fogalmazás, amely valóban gyűjtőneve volt a "b... a lekét, testét" káromkodások fajtájának. Még előző években Valkai Mihály ezzel támadt hangosan a biróra és a prédikátorra, ezért az elöljáróság úgy határozott, hogy "ke-
