Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Kalmár Ágnes: Néhány gondolat a Szórakaténusz Játékmúzeum gyűjteményéről
189 KALMÁR ÁGNES (Szórakaténusz Játékmúzeum) NÉHÁNY GONDOLAT A SZÓRAKATÉNUSZ JÁTÉKMÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉRŐL Az 1981. decemberében megnyílt Játékmúzeum hazánkban egyetlen, országos gyűjtőkörű intézmény, európában pedig számtalan, több száz éves múlttal rendelkező múzeum társa. A SZÓRAKATÉNUSZ igen fontos feladata, hogy egyéni arculatát kialakítsa, hogy gyűjteményét olyan irányban fejlessze, mely a világ hasonló intézményei között különös, vagyis másoktól eltérő, eredeti jegyeket hordoz magán. Az elmúlt öt év gyűjtése mégsem ez irányban történt, nem is történhetett, mivel létező körülményekhez is alkalmazkodni kellett. Ezek közül az egyik és alapvető, hogy kevés tárgy volt még birtokunkban, valamint az a tény, hogy játékok gyűjtése valódi értékén túlmenően vált divattá szerte a világban, így egyes tárgyak elszalasztásakor az hamar tulajdonsora talált. (Megemlítem azt a tényt is, hogy legalább négy intézmény létezik az országban, ahol gyűjtőkörüktől függetlenül játéktárgyakat vásárolnak - mégpedig igen nagy szorgalommal - csupán egy divat következményeként.) Mégis, mostanára kialakult egy olyan gyűjteményünk, mely már körvonalazza azt az egyéni arcot, amely elképzelhető és meg is valósítható egy magyar játékmúzeum számára, így a közeljövőben ránk váró legfontosabb feladatok az alábbiak lesznek.- Természetesen a magyar népi játékok gyűjtése, melyekből jelenleg már 370 tárgy van birtokunkban.- Magyar iparművészeti játékok és minden hozzájuk fűződő terv, elképzelés felkutatása, megszerzése. E téren feladatunk igen összetett, mivel a magyar "játékgyártás" történeti feldolgozását nekünk kell elvégezni.- Igen fontos célja lehet múzeumunknak az illusztrált régi mesekönyvek gyűjtése, mivel azok a gyermek tárgyi világától el nem választhatóak, így játéktárgyaknak tekinthetők, valamint e területen igen eredeti gyűjteményre tehetünk még szert. Nem is beszélve arról, milyen fontos feladat kultúrtörténetünk e területének összegyűjtése. Polgári játékgyűjteményünk tárgyainak többsége ma mégsem magyar születésű, melynek okát elemezni sokágú tevékenység lenne. A boltokban idegen országok termékeit árulták, számunkra ezekből maradt fenn több. Sok-sok metszetet, képeslapot és fényképet végignézve, egyegy jobbmódú család régi játékai között kutatva csak igen ritkán találunk magyar darabot. Nem lehet véletlen az sem, gazdájuk melyeket tartotta érdemesnek megőrizni, mert azok kellően szépek voltak, vagy ahhoz, hogy engedjék tönkremenni, túl drága pénzért vásárolták meg őket. Itt szeretnék utalni arra a tényre, hogy gyűjtői munkánk nem foglalkozik a jó játék fogalmával. Értékesnek a szépen megtervezett és megmunkált, azaz az esztétikus, iparművészeti tárgyakat tartjuk, valamint a történeti értékénél fogva ritka darabokat. Hogy a külső, formai tényezők mennyiben hordozzák magukban a jót, a természetre bízom.
