Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Pálmai Rita: A Szabó Kálmán vezette Városi Múzeum tevékenysége a korszak kecskeméti sajtójában
14 kerti múzeumépülethez. Az Iparosotthon, a Beretvás Szálló télikertje, a Művésztelep kollektív műterme a színhelye a tárlatoknak, melyek rendezésében a múzeum igazgatója fontos szerepet játszott. /84.-92., 102./ Az átalakított Nyári kaszinó általunk is használt épülete Szabó Kálmán számára hét, viszonylag nagy méretű kiállítótermével több lehetőséget kínált, mint késő utódainak a jelenlegi három helyiség. Élt is vele: 1924-ben nyitott állandó kiállítását szinte évről-évre átrendezte, egykét teremben időszaki kiállításokat rendezett. 1924. novemberében a művésztelep festőinek tárlata látható két teremben, majd 1925-ben - mikor a képkiállítás helyiségeit is installálni tudja az államsegélyből - itt nyit város- és egyháztörténeti kiállítást, ahol a református egyháztól kölcsönkért ötvös remekeket is bemutatja. 1934-ben a régészeti kiállítást rendezi át, 1936-ben a Hírős Hét alkalmával, 1941-ben és utoljára 1943- ban is új állandó kiállításról olvashatunk. Nem mindig múzeumi anyag kerül az épületben bemutatásra. 1935-ben a városi Zálogház nagy izgalmat kiváltó kifosztása után a szerencsésen rendőrkézre került ékszereket mutatják be, méghozzá kedvezményes belépőjeggyel. 1936-ban a Hírős Héten az Ujkollégium előtti téren Szabó Kálmán szakmai irányításával építenek fel egy bugaci cserényt: ahol helyben főzik és naponta ezrével adják el a viseletbe öltözött gulyások a kispörköltet. Ugyanebből az alkalomból a Városházán várostörténeti kiállítás, a múzeumban helyi magángyűjtők a- nyagából éremkiállítás látható. 1936-ban jelenik meg a múzeum ismertetője is - helyi nyomda kivitelezésében - igen jó minőségben. 1942-ben Szabó Kálmán rendezésében nyílt meg a Kiskun Múzeum új kiállítása Félegyházán. Nézzük végül a látogatottság, a múzeum iránti érdeklődés adatait. Számszerű tudósítást csak a megnyitó évéből, 1924-ből kapunk: az első vasárnap 300-an, az első két hónap alatt 3500-an tekintették meg a kiállítást. A belépőjegy ünnepnap 3000, hétköznap 10.000 Korona volt; u- gyanekkor egy gyorsvonati jegy Budapestre 5260 Korona, egy kőműves napi bére 1400 Korona. A KECSKEMÉTI LAPOK tárcája szóvá is teszi 1925-ben, hogy a belépőjegyek ára sokak számára lehetetlenné teszi a múzeum megtekintését, ingyenes napokat is kellene tartani. A múzeum igazgatója - vagy a tanács? - azonban ebben a kérdésben nem enged: 1934. évi munka- jelentésére a Közgyűjtemények Országos Felügyelőségétől ezt a választ kapja: "A múzeum látogató-számának állandó csökkenését aggályosnak tartom, amely jelenségnek magyarázatát a jelentésben sajnálattal nélkülözöm. A múzeum és a helyi közönség intenzívebb kapcsolatának elérése végett a belépődíjak és a nyitvatartás idejének revízióját tartom megfontolandónak. Az évi 40 nyitvatartási nap a többi közgyűjteményhez viszonyítva kevésnek látszik; hátrányos körülmény az is, hogy más közgyűjteményeinkkel ellentétben, a múzeum sosem tekinthető meg ingyenesen. Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy a közgyűjtemény nem tekinthető anyagi hasznot hozó üzemnek s a közgyűjtemény fenntartóját vagy vezetőjét semmi intézkedésében vagy cselekedetében nem irányíthatják az anyagi hasznosság elvei." /181/ Lehetséges, hogy ennek a leiratnak a hatását láthatjuk a KECSKEMÉTI LAPOK 1935. májusi hírében: A pusztai tanulók iskolai kirándulásukon ingyenesen tekinthették meg a múzeumot, ott "szíves kalauzolást kaptak." /141/ Állandóan visszatérő téma az újságokban: a város lakossága elhanyagolja múzeumát. Egyenesen az "érdeklődés nyomasztó hiányáról" írnak 1925— ben, hasonló panaszokkal találkozunk 1934-ben és 1938-ban is. /110., 163/
