Sztrinkó István (szerk.): Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, 1986 (Kecskemét, 1987)
Kelemenné Merk Zsuzsa–Kőhegyi Mihály: Csávolyi bunyevácok Katymáron kötött házasságai (1747–1895)
143 1730-ban a kalocsai érsek szerezte vissza Csávolyt, amely régebben is az övé volt. 1734-ben 26 adófizető gazda lakott a faluban, akik azonban nehezen tudtak megélni, s ezért 1746-ban 33 rác család Szabadkára költözött, ahol máig is őrzi letelepedési helyüket egy határnév. 1750-ben a bajai u- radalmat Grassalkovich Antal kapta meg, de Csávoly nélkül, mely ettől kezdve háborítatlanul az érsekség tulajdonában volt. /56/ Az alapnépességet - az ismétlődő ideköltözések és elvándorlások ellenére - a bunyevác lakosság képezte, akikhez kisebb számban magyarok (1779-ben 29 család szerepel egy adólistán), majd 1780 körül egyre nagyobb tömegben németek (svábok) csatlakoztak. Az anyakönyvi bejegyzésekről A párkapcsolatok alakulását csak a bunyevác és magyar lakosságra vonatkozóan vizsgáltuk Katymár község házassági anyakönyvei alapján az 1747 és 1895 közötti időszakban. Elsősorban a katymáriak falun kívüliekkel kötött házasságával, a pártválasztások terével foglalkoztunk, ezen belül a Csávoly községgel fennálló kapcsolatokra helyezve a hangsúlyt. /57/ Az anyakönyvek forrásértéke az idő múlásával egyre nagyobb. 1820-ig eléggé szűkszavúak a bejegyzések. A házasságkötés idejének rögzítése mellett legfeljebb még a tanúk neve szerepel. A szülőkről szinte soha, a menyasszony és vőlegény koráról csak ritkán történik említés. A múlt század harmincas éveitől kezdve már beszédesebbek az anyakönyvek. A szülők nevén túl gyakran megtudhatjuk a párok életkorát, özvegyek esetén az elhunyt házastárs nevét, néhány esetben a vőlegény és a tanúk foglalkozását (pl. kézműves, szabó, urasági gazda, molnár, szatócs, kántor) Az utóbbiakat csak akkor jegyezték fel, ha nem jobbágyok voltak az érdekeltek. A XVIII. században, de néha még a XIX. század első évtizedeiben sem alakult ki a vezetéknevek pontos írásmódja, ezért az egyes plébánosok különféleképpen írták a biztosan azonos személyek (családok) nevét. A következetlenség mellett pontatlanság és hiányosság is előfordul. Hibás - a nyilván bemondás alapján rögzített - 'életkor is. Az anyakönyvek jelzik, ha a'párok közül valamelyik vagy mindkettő - bár ez ritka eset - más faluból érkezik. Ezeknél a bejegyzéseknél is találunk pontatlanságokat, ugyanannál a személynél egyszer feltüntetik, hogy nem katymári, másszor nem. A házasságkötések száma, időbeli megoszlása Katymáron 1747 és 1895 között 3079 házasságot kötött a bunyevác illetve a magyar lakosság. (Két esetben nem tudjuk az időpontot). 1779-ig egy évben átlagoE.an 8 házasságot jegyeztek fel. (1777-ben 36 pár esküdött, s ez kiemelkedően nagy szám, amit nemcsak a belső népesség- szaporulattal, hanem elsősorban a népmozgással magyarázhatunk). 1780-1800- ig a házasságkötések száma erőteljesen megnő, egy évben átlagosan 21 eske- tés történik a bunyevácok és a magyarok körében. (Emlékeztetni szeretnénk arra, hogy mi a svábokkal ezúttal nem foglalkozunk, tehát valamennyi adatunk nélkülük értendő.) A házasságkötések száma ezek után kiegyensúlyozott, lassú növekedés azonban kimutatható. 1800 és 1895 között évenként átlagban 25 házasságkötés történik, s csak három évben (1800, 1813, 1826) nem éri el az évi tízet. Vannak időszakok, amikor feltűnően sok párkapcsolatról tudunk. (1827-1847 között átlag 35 pár, 1834-1841 között átlag 51 pár, 1868- 1874 között átlag 40 pár). A vizsgált időszak utolsó 15 évében bizonyos csökkenés figyelhető meg, alig éri el a XVIII. század végének átlagát. A párkapcsolatok térbeli megoszlása Az anyakönyvek 1337 házasságnál jelzik, hogy a férfi, a nő - vagy mind
